Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 9.szám · / · SZINHÁZI FIGYELŐ

Schöpflin Aladár: NYÚL A BOKORBAN
Nyáry Andor vígjátéka a Nemzeti Szinházban

A nyúl a második felvonásban ugrik ki a bokorból: a módos parasztgazda haldoklónak teteti magát s a haldoklónak a minden férfit orránál fogva ráncigáló falusi démon bevallja az egész intrikát, melyet az elsinkófálandó hatvan millió, illetőleg az ezért kapható öt hold föld körül szőtt. Ezért a bohózatos kabaré-jelenetért van írva a darab, sőt azt lehet mondani, ez maga a darab. Ami előtte és utána van, az mind csak bonyolult és mesterkélt előkészítése és továbbfűzése ennek az egy jelenetnek. A számítás - szerzőé és szinházé - nyilván ez: a közönség ezen a komikus helyzeten, ha Rózsahegyi a nála magától értetődő kedvességgel és humorral játssza el, olyan jól fog mulatni, hogy a kedvéért elnézi a többi dolgok ürességét. A számítás azonban nem vált be és pedig azért, mert először egyetlen jelenet nem pótolhat egy darabot, másodszor pedig a legjobb jelenet is csak megfelelő környezetben hat, más jó jelenetekkel kapcsolatban. Semmiért sem lehet megbocsátani két felvonás érdektelenségét, az alakok élettelenségét, a helyzetek mesterkéltségét, a jelenetek nyers, csak külsőleg összefüggő fűzését, az egészben nyilvánuló dilettantizmust. A darabnak egyetlen mozdulata sem történik belülről, alakok jelleméből vagy egymáshoz való viszonyából, vagy szerkesztési tervből, minden csak az író kitalálásából, apró és jelentéktelen ad-hoc ötletekből, amelyek nagy nehezen tovább vonszolják a cselekményt. Szemmel látható, hogy az író előre kieszelt egy mesét és ehhez a premeditált vázhoz alkalmazta a történéseket, pedig előbb az embereket és helyzetüket kellett volna meglátnia és ebből kinövesztenie a cselekményt. Az utóbbi esetben - hiszen mint falusi gyökerű ember és népies író - nem hinne el és nem akarna elhitetni olyan képtelenséget, hogy az egyik parasztember a kacér menyecske ötpercnyi rábeszélésére elhatározza, hogy eladja a földjét és kimegy Amerikába, a másik parasztember ugyancsak ötperces rábeszélésre elhatározza, hogy a földet megveszi a menyecske számára, a harmadik parasztember ugyancsak ötpercnyi rábeszélésre elhatározza, hogy letagadja a második parasztemberrel szemben fennálló hatvanmilliós tartozását, a pénzből inkább megveszi azt a bizonyos eladó földet a menyecskének. És a földvásár sem úgy megy, hogy egy hold föld árát a két paraszt, az eladó meg a vevő, öt perc alatt megalkudja holdankint tízmillióról nyolcra, olyanformán, hogy ötször nyolc az harmincöt. Kivált ha mindez olyan kezdetleges és humortalan módon történik, mint ebben a darabban. A szinpadon el lehet hitetni a valószínütlent, még a lehetetlent is, de érteni kell az elhitetés művészetéhez. Az író egyszerű szavára azonban nem hisszük el a valószínűt, még az igazat sem.

Meg kell mondani, ez a darab mélyen alatta áll a Nemzeti Szinház kötelező szinvonalának, akár a szinpadi, akár az írói kultúrát tekintjük. Akármennyire méltányoljuk a szinház tagadhatatlanul nehéz helyzetét, akármennyire elismerjük, hogy néha kísérletezni lehet és kell új szerzők olyan darabjaival, melyek ha fogyatékosak is, de tehetséges emberek művei s elismerjük azt is, hogy a paraszt-genre kultiválása a szinházra kötelező, ilyen reménytelen kísérletet nem lett volna szabad megkockáztatni azon a szinpadon, amelynek mégis van kötelező színvonala. Nyáry Andornak néhány év előtt kéziratban olvastam egy másik parasztvígjátékát, ez sem volt éppen remekmű, de jóízű és jellemző dialógusa volt és sokszorosan jobb volt ennél a mostaninál. Azt nem adták elő s most csodálkozva állok: mért adták elő akkor ezt?

Rózsahegyi és Ligeti Juliska valóságos heroikus küzdelmet vívnak a darab érdekében. Néha sikerül is valamit belevinni a lényükből kisugárzó kedvességből. Ha csak kicsit jobbak a szerepeik, megmenthették volna legalább a szinház presztizsét. Eredeti módon dolgozta ki a cigány máskülönben sablonos szerepét Pethes Sándor. Egy kezdő szinésznő, Vándory Margit figyelemre méltó üdeséggel mozog a szinpadon. A többi szinészek csak éppen ott vannak, a szerző nem gondoskodott róla, hogy produkálhassanak valamit.