Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 2. szám · / · SZINHÁZI FIGYELŐ

Schöpflin Aladár: EGY FÉRJ ELADÓ
Földes lmre bohózata a Belvárosi Szinházban

A szindarabírók valami különös irtózattal vannak a bohózat elnevezés ellen, nem szeretik a szinlapra kiiratni s inkább valami mondvacsinált műfajnevet adnak darabjaiknak. Pedig igazán nem szégyen bohózatot írni, egészen jó írók, mint Shakespeare és Moliére sem szégyelték ezt a műfajt, amely mindig népszerű volt s az is lesz, amíg az emberek szeretnek nevetni. Nem kisebbítés tehát, ha Földes darabját bohózatnak nevezem s ezzel megállapítom a követelményeket, melyeket közönségnek és kritikusnak joga van vele szemben támasztani.

Az első e követelmények közül, hogy mulatságos legyen a darab, az alakjai és helyzetei úgy bonyolódjanak, hogy az ember minduntalan nevessen rajtuk. Ebben azonban némi hiányosságot kell megállapítani. A bonyodalom, amely arra van alapítva, hogy egy asszony megtudja, hogy a férje úgy vásárolta meg őt az előbbi vőlegényétől s ezért azzal áll bosszút, hogy most ő adja el a férjét ugyanannyiért az amerikai konzervkirály lányának, - elég bonyodalmasak, az alakok a francia szinpad kellékraktárából előszedett komikus mannequinek, némi halvány magyar tinkturával átkenve, a helyzetek hanyatt-homlok zuhognak egymásra, - de valahogy az egész nem elég mulatságos. Valami nehezen szavakba foglalható dolog hiányzik belőle, talán az igazi jókedv, ami áthatná minden jelenetét és minden szavát. Csak a bekezdésben érzünk valami ilyenfélét, amint egy nászutas pár csókolózása átragad előbb a középkorú, majd az aggastyán házaspárra. A többi meglehetősen közömbös kergetőzés, - néha innen marad egy milliméterrel az igazi komikum határán, néha túlmegy rajta s ezen a parányi pluszon vagy minuszon fordul meg a dolog. Földes Imre már nem egy darabjában pontosan megtalálta ezt a mértéket, most azonban majd minden jelenetben elvéti. Ez egyszer nem volt szerencséje s ez annyival nagyobb baj, mert ezt az egész francia bohózati atmoszférát most már egyre nehezebben fogadja el a közönség.

Az előadás kiemelkedő pontjai: Makay Margit finom, jól temperált játéka, Harsányi Rezső és Táray Ferenc jól megcsinált figurái.