Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 1. szám

ERDÉLYI JÓZSEF: AZ ISMERETLEN KATONA

Hegyen át, völgyön át, síkon át
hadrakeltek a vén katonák,
vállukon támadó fegyverek,
szívükön gyáva gond, nő, gyerek. -
Jaj be jó, ha bitang valaki,
senkije, semmije sincs neki;
kit se szán, mit se bán, nem remeg;
hol a sírja: ki sem kérdi meg!...

Árkon át, bokron át, tüskön át
tűzbementek az uj katonák;
feleseltek a gépfegyverek,
ágyu szólt és dalolt egy gyerek. -
Jaj be jó, ha hites valaki
háza-földje van otthonn neki, -
én sehonnai fattyu vagyok
s szerelem hajnalán meghalok!...

Heten át, havon át, éven át
verekedtek a jó katonák;
folyt a vér, hullt az érdem, a zsold,
de szivünkben a béke dalolt. -
Jaj be jó, ha megél valaki,
híre sincs, neve sincs bár neki;
de szivét győzelem, - győzelem:
koszoruzza szelíd szerelem!...