Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 24. szám · / · Figyelő · / · Zenei figyelő
Ez az újdonság kissé későn érkezett el hozzánk. Még a cári orosz balett fénykorából való. A háború előtt bejárták vele Európát. Zenéjét szimfonikus svite formájában, zenekari és zongora-átiratokban, nálunk is többször játszották. A fülek tehát, mondhatni, fel vannak törve előszöri szántással s ezért az egyért talán jó is, hogy nem előbb érkezett. Ma már jól nevelt, vagyis konzervatív fülek is sokk nélkül, sőt mosolyogva győzik.
*
Harmincöt percig tart. Roppant mulatságos, szellemes, látványos, tarka, Orosz húsvét, vásári jelenet, népünnepély, mutatványosbódék, marionett-színház, színház a színházban. Megfordított "Pagliacci". Amott közönség (a színpadon) tapsol, miközben a játék tragikusra fordul, emitt megilletődve szétrebben, mikor a féltékeny bábu, a színpadról leugorva, agyonsújtja a közönség sorai közé menekült Pantalont. Sőt, maga a mutatványosbódé tulajdonosa, a nagysüvegű varázsló is szomorúan szedi fel szétrombolt figurináját. De, íme, hirtelen, a holdfényben, a háztetőn előbújik Pantalon, a másik, az igazi, az élő, és vigyorogva orrot mutat. Rászedte gazdáját, rászedett minket. Minden csak játék. Már a bábok sem hajlandók komolyan venni az életet. És a kigúnyolt közönség, színpadon és nézőtéren, nevetve távozik.
*
Ez a sürgő-forgó, kavargó tömeg a színen, ez mind ő, az ezerarcú Sztravinszky. Ő vigyorog le ránk, holdfényben a háztetőről, ő a szépséges Colombine, akinek charme-jába szerelmesek vagyunk, bár tudjuk, hogy marionetteknek a lelke csak rongyból van, vagy legjobb esetben is fából, ő a kikiáltó, aki a szellemes aperçuk színes röpcéduláit, az értékes zenei ígérvények százait osztogatja a tömeg között, ő méri nagy kancsókkal a rusztikus melos erős, de zamatos vodkáját, ő forralja hatalmas üstben a dübörgő, kattogó, démoni ritmusokat, ő eregeti hosszúszárú pipájából a zamatos hangfellegek kacskaringós karikáit, ő a nagysüvegű varázsló, aki - egy gyönge pillanatában - maga is hisz benne, hogy figurinái, bár szív nem adatott nekik, mégis meghalni tudnának.
*
Sztravinszky invenciója kilencvenkilenc százalékban népmuzsika. Oeuvre-je mégis legföljebb annyira népi, mint egy rococo-pastorale. Költői lelkületében pedig Sztravinszky valóságos rococo-marquis. Érzelmeket mutatni? Fi donc! Érzelmeket táplálni? De minek? Mikor az élet olyan mulatságos!
*
Ennek a játéknak az ereje igénytelenségében rejlik. Örüljünk a frissességének és ne kérjük számon tőle azt, ami nincsen benne. Nem akarja a világot megváltani. Csak meghódítani. Tendenciája, ha van - hogy felszabadítson bennünket a nagyképű művészet járma alól. Jól esik hallgatni. De azért jó - sőt, még jobb, - hogy másfajta zene is van a világon!
*
Az előadás stílusban és tempóban kitűnő. Gábor József rendezése ötletes, ifj. Oláh Gusztáv díszletei és kosztümjei színesek és ízlésesek. Az együttesekben a balettkar redukciója azért érezhető. Sajnálatos ez a redukció, mert hiszen a tánc valósággal a ma művészete és a mai zeneszerzők szinte többet írnak táncra, mint énekre. A színháznak szerencséjére Ptasinszky Jozefin-ben kiváló prima-balerina áll rendelkezésére és a férfi táncos főszerepekben Brada és Andor is bravúrosan állják meg helyüket.