Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 17. szám · / · Figyelő · / · Film-figyelő

Hevesy Iván: Jákob fiai

Családi szentimentalizmustól csepegő, elamerikaiasított történet New York zsidónegyedéből. A két fiútestvér, az egyik apja szemefénye, a dédelgetett kedvenc, aki végül megtagadja apját és származását, a másik a háttérbetolt, aki önfeláldozásával támogatja a családját és akit a szigorú apa kitagad, mégis ő lesz a család megmentője.

A film tendenciája: szembeállítani a modern metropolis eszme- és érzésvilágát egy elmaradt és múló világéval. Konklúziója és tanúsága pedig amerikaiasan naiv: nem szabad egy foglalkozást sem szégyellni, mindegyik lehet becsületes munka és becsületes egzisztencia alapja. A bokszbajnok fiú jövedelme lesz az öreg zsidó házaspár boldogságának alapja.

Az elevenen rendezett filmnek két értéke van: a new-yorki gettó életének szép és gazdagon motivált megmutatása a megszokott nagy amerikai felkészültséggel fotografálva, amely, hogy látványossá és színessé tegye a filmet, apró, jelentéktelen motívumoktól sem kíméli a fáradságot és a pénzt. Másik értéke a rég nem látott kitűnő német karakterszínésznek, Rudolf Schildkrautnak nagyszerű és plasztikus alakítása. Jákob alakjában mesterien rajzolta meg az öreg gettózsidó szimpatikus alakját, akinek karaktere jóságból és kíméletlen keménységből, sok józan racionalitásból és rejtett érzelmességből, keserű cinizmusból és fanatikus idealizmusból van összeszőve.

Schildkrautnak könnyű lehetett volna a dolga: adhatott volna típust és patront, az ilyen, életünktől távollevő figurák általános és ellenőrizhetetlen rajzával. Alakításának azonban éppen ez az igazi erénye és nagy értéke: a faji típusban finom és meleg vonásokkal mutatni meg az egyént és egyúttal a faji jellegzetességekben, a külsőséges sajátságokon túl megtestesíteni az örök embert is.