Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 14. szám · / · Móricz Zsigmond: A vámőr

Móricz Zsigmond: A vámőr
5.

Mikor kiment az utcára, nagyot sóhajtott. Az égre nézett, amely sűrű felhőkkel volt tele s az utca havas sárral.

Egy fiú siklott elébe a sötét deszkakerítés mögül.

- Biztos úr!

- Mi az?

- Biztos úr, most mennek a csempészek a szőlőbe.

A fiú olyan ijedt volt s oly belsőséges a hangja, hogy nem lehetett benne kételkedni.

Megfogta a gallérját és magához húzta.

- Mit tudsz, gyorsan.

- Öten vannak, biztos úr, a szőlők felé mentek, sok dohányt visznek. Másfél mázsát. A szőlőkön át mennek.

- Honnan tudod?

- Minket kihagytak biztos úr, még a múltkori árát se fizették meg.

A vámőr egyszerre érezte, hogy a sok pálinka, amit megivott, mind a lábában van. Percekig nem bírt moccanni se. Mióta vámőr, egyszer sem volt ilyen szerencséje. Ha lefoghatná őket, az áru értékének harmada az övé, de hogy vállalkozzon egyedül öt ellen. Csak még egy segítsége volna.

Eszébe jutott Maki, aki ma inspekciós Bábócson.

A fiú közben folyton beszélt, magyarázta, merre mennek a csempészek és ő, bár alig figyelte, jól látta a tájat.

- Fehér ponyvát vitt mindenki magával. A szőlőbe magukra kötik, úgy szöknek át.

- A hídon?

- A hídon.

- Megállj csak... Sehol sincs befagyva?

- Sehol.

- Megállj csak... nem láttál ma itt egy kis fináncot?

- Bent van a kávéházba.

- Nincs.

- De ott van a, csak a kis szobába, hátul.

- Úgy!

Ezzel megfordult s már ment is visszafelé.

Akkor eszébe jutott, hogy részletesebben kikérdi a fiút. Visszafordult, de a suhanc már eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.

Nem volt mit tenni, bement a kávéházba.