Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 12. szám · / · Figyelő · / · Film-figyelő

Gró Lajos: Bettauer filmen

A "Bánatos ucca", a "Legszebb asszony" és az "Asszonyfaló" után a "Fekete felhő" a negyedik Bettauer-film, amit ebben a szezonban bemutattak. Bettauernek ez a szokatlan nagy népszerűsége a regényeiből készült filmek pszichológiájában rejlik, mert a Bettauer-filmek nagyszerűen kihasználják azt a tömegérzést, amely valamilyen formában mindig elégtételt követel a maga szenvedéseiért. Ennek a törvénynek az alkalmazására a közelmúlt egy bizonyos fokig romantikus jellegű inflációs éveiből merített témák már csak aktualitásuknál fogva is kiválóan alkalmasaknak bizonyultak. Ezren és ezren voltak, akik a nagy tőzsdelázban is éheztek és akik sóvár szemekkel nézték a konjunktúralovagok könnyű életét. És nincs senki, aki ne érezte volna magát szerencsétlennek, ha esetleg nem volt alkalma a börzén játszani. Akkor jött Bettauer, aki éppen ezeket az éveket dolgozta fel regényeiben és elégtételt szolgáltatott mindazoknak, akik az akkori időkben is csak a munkájukból éltek. A becsületesek, különösen a tisztességes lányok elnyerték jutalmukat, míg az ellenszenvesnek beállított síbereket utolérte a nemezis, a börtön vagy az elszegényedés formájában. A tömegnek egyelőre jól esik ez a simogatás, különösen, miután átélt időket elevenítenek fel előtte. Nem veszi észre sem ezeknek a filmeknek az egyformaságát, sem azt, hogy a Bettauer-filmek, az amerikai filmek receptszerűen alkalmazott moralizmusával, az olyannyira megunt amerikai társadalmi drámák európai típusai, amelyek csak külsőségeikben térnek el azoktól, lényegükben azonban teljesen megegyeznek velük.

"A fekete hétfő" is a tőzsdekonjunktúra hőseivel foglalkozik a fent ismertetett módon. A filmet dr. Merzbach rendezte, aki a regényből tipikus drámai filmregényt csinált. Az epikus témát koncentrikusan, a felesleges jelenetek mellőzésével, elég okszerűen vitte a német rendezési technika átlagos módszereivel, a végső kifejlődés felé, Bettauer jól meglátott alakjainak életteli beállításával. A főszerepet Alfred Abel játszotta, leegyszerűsített és mégis sokat kifejező művészettel.

Ferdinand Bonn erőteljes síberfigurája hatásos volt.