Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 7. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő

Nagy Lajos: "303" (hűség-szérum)
Bús Fekete László vígjátéka a Renaissance Színházban

"Man lacht." Lehet rajta nevetni. Már akinek. Az persze az egyéni kedélytől s az intelligenciától függ, hogy ki min nevet. Hogy mindjárt belehelyezkedjek a "303" nívójába, egy példát hozok fel. Diákkoromban magam is "vicces" voltam s egyszer dominózás közben például ezt mondtam: "Ne szíjjad a fogadat, inkább fogjad a szíjjadat!"

Hohó! Ne tessék megbotránkozni! Most, hogy a Nyugatban is, mégsem kultúrtémáról van szó, hanem a "303"-ról. Márpedig: mindenről a maga módján! Amilyen eszközökkel a szerző vonult fel ellenem, én is olyanokkal vágok vissza. Rettenthetetlenül folytatom (a bátorságot Bús Feketétől tanultam):

Akkoriban ezt a "viccet" megkockáztattam s a társaim mulattak rajta. Sőt éppen a napokban elevenített föl effélét egy egész köteget egy a régi cimborák közül, most jámbor vidéki zsidó-pap. És még azzal kedveskedett, hogy ő ezeket mind emlékezetében tartotta s ma is alkalmazni szokta - persze a forrás megnevezésével! Szörnyű! De hát mit csináljak? Régen volt, akkor még nem voltam író s - dominózás közben történt.

De mit lehetne felhozni Bús Fekete mentségéül, akinek "303"-át színpadon játsszák, nem dominózás közben. Felnőtt, komoly színészek játsszák, aki közül az egyik például a Hamletben is, a Haláltáncban is játszott s kitűnő művész.

"A férfi egyszer ilyen, máskor meg amolyan, már az így van!" Ezt például már nem én mondtam dominózás közben, hanem ezt Ilosvay Rózsi mondja, színjátszás közben, a szerző jóvoltából. Mit fog csinálni Bús Fekete, ha az efféle mondatait valaki alkalmazgatni kezdi, a forrás megnevezésével. Vagy például mikor Gózon előjön mint vidéki mulatós patikus, az arca tele van ragasztva flastromokkal s a kérdezősködőknek ezt feleli: "Párbajoztam. Négy cseh-osztrák földbirtokossal."

Az viszont igaz, hogy erre harsány nevetés tör ki és taps. Bús Feketének van igaza, ez kell a publikumnak! - mondják az okosok. Érvelésük azonban hamis. Nem lehet a publikum tetszésével a bűnösen rosszat menteni. Nem pedig azért, mert ugyanez a publikum mulat, sőt sokkal jobban mulat a jón is. Például a Chaplin gyönyörű mókáin százszor jobban mulat, mint a "303"-on.

Ha a színházak vezetőinek igazuk is lenne abban, hogy nem kell a tragédia, nem kell az irodalom - aminthogy ebben sincs igazuk, lásd például a Romain Rolland darabjának nagy sikerét! - hogy csak bohózat kell; abban aztán egyáltalában nincs igazuk, hogy a jó bohózat nem kell, hanem rosszra van szükség. Nem minden üzleti siker, ami rossz. Nemcsak jó művek buktak már meg Budapesten, hanem rosszak is. És ha nem is buknak meg: a selejtes emberek tapsa és durva nevetése hallható, de néma a jobbak sápadt undora és kétségbeesése.

A színészek játékáról ennyit: Lélektelen bárgyúságot nem lehet jól játszani! Ha Moissi játszott volna, az is borzalmasan rossz lett volna.