Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 6. szám · / · Figyelő · / · Film-figyelő · / · Hevesy Iván: Charlie Chaplin: Aranyláz

Hevesy Iván: Charlie Chaplin: Aranyláz
2. Az Aranyláz

Alaszka hegybe-völgybe omló, sziklahasadékokkal szaggatott szörnyű hómezőin vándorol Chaplin az Arany, a Boldogság felé. Ijesztő mélységek szélén csoszog meg-megbotló, meg-megcsusszanó lábakkal, de mindig ijedelem és kétség nélkül, vakbizalommal a cél felé. Borzalmas hóvihar tör ki, amely elsodorja az aranyásó magányosan álló kunyhójába. A gazda ki akarja dobni a hívatlan vendéget, de az hamarosan segítőtársat kap. Szélvésztől elragadott vászonsátrának kötelébe fogódzva vetődik, szinte repül oda az arany harmadik álmodója, a Big Jim. Ketten vannak a házigazdával szemben, tehát maradnak. Ez az élet: könyörtelen marakodás, a több és az erősebb győz. A vihar heteken át tombol, kimozdulni az élet vakmerő kockáztatása, pedig az élelem már régen kifogyott. A házigazda húzza a legkisebb kártyát. Neki kell indulni élelemért mindhármuknak.

Napok múlnak és jön a legiszonyúbb, mert legállatibb szenvedés: az éhség. És ekkor látjuk, hogy Chaplin főz valamit. Kiemeli villával és gondosan és figyelmesen szurkálja, vizsgálja, hogy elég puhára főtt-e már az egyik cipője. Gyorsan terít: tányérok, kés, villa, só és bors. A gazdaasszonyok szakértő és ünnepélyes mozdulatával feltálalja az asztal közepére a gőzölgő cipőt. Testvériesen elosztja. Neki jut a talp és a sarok, társának a felsőrésze. És megkezdődik a borzalmas lakoma, amelyen a mozi közönségének mégis sikítva és harsogva kell nevetni. A cipő mint sült csirke. A cipőzsinórok külön kis tányéron, mint makaróni szervírozva. Úgy is eszi őket Chaplin: villára csavarja és felülről engedi a szájába. A többit is pompás étvággyal fogyasztja el. Minden szöget gondosan leszopogat, talál egy nagy görbe szöget is, tréfásan nyújtja ezt Big Jimnek közös kettétörésre: "no, gondolj valamit!"

Az evésnek ez a groteszk paródiája olyan iszonyú és mégis olyan mulatságos jelenet, amelynek alig akadna párja abban is, amit eddig a világ irodalmában és színpadi játékaiban az emberi fantázia hasonlót kitalálhatott.

A vihar lecsillapodik, Chaplin és Big Jim útnak indulnak. Big Jim megtalál egy új aranymezőt. Új társa nem akar osztozni, leüti Big Jimet, azonban a büntetés eléri és egy leomló hóhegy eltemeti. Big Jim magához tér, de az ütéstől emlékezetét vesztve kóborol tovább. Chaplin közben beér a városba és ott egy bárban beleszeret Georgiába, a táncosnőbe, pedig az csak rossz tréfacsináláshoz és eszköznek használja fel udvarlója bosszantására. Chaplin, a naiv, tisztalelkű és jó Chaplin persze ebből semmit sem vesz észre. Ő azt hiszi, hogy mindenki olyan egyszerű, olyan igazi és őszinte, mint ő. Georgiában éppen olyan vak bizalommal hisz, mint az Aranyban és mint a Boldogságban.

Chaplin a városban marad és egy városszéli házacskának őrzője lesz a gazda távollétében. Georgia barátnőivel, séta közben bevetődik Chaplinhez. Észreveszi annak szerelmét és barátnői mulattatására megint ügyes, jól leplezett gúnyt űz belőle. Chaplin természetesen megint nem vesz észre semmit, ellenkezőleg, végtelenül boldognak érzi magát. Talán először életében.

Az öröm és a boldogság titka magunkban és nem másokban van: a boldogság áradozó ujjongása tör ki szegény Chaplinből a lányok távozása után. Az örömtől ragyogó lélek nem tud az ég felé repülni. Chaplin kimondhatatlan, túláradó boldogságában asztalokat, székeket borít fel, tótágast áll, széttépi az ágy párnáját, pihékkel elborítva kezd tomboló táncba, majd áll szégyenülten, a boldogságában meglepett lélek szemérmével, amikor véletlenül rányitják az ajtót.

Szilveszter estéjén a lányokat várja. Szeretettel sürög-forog, süt-főz és minden leány tányérja mellé ajándékot készít. Várja újra a boldogságot. A boldogság megint megjelenik, mert a Boldogság a Képzelet ajándéka. Amíg a lányok elfelejtik a heccből tett ígéretet, szegény, szegény Chaplint elnyomja az álom. Ül a lányok között az asztalfőn, Georgia mellett. Pompás hangulat. Chaplin feláll, beszélni kezd, beszédje csak ennyi: olyan boldog vagyok, hogy azt ki sem tudom mondani... Majd a lányok szórakoztatására bemutatja a zsemlyetáncot. Két cipócska villára szúrva: ezek a lábak. És jön a táncjelenet, benne annyit szívhezszóló kedvesség és groteszk graciozitás, amennyi groteszk, borzalmas komikum volt az evési jelentben. A táncért jutalom taps, újráztatás és csók Georgiától. A csókra felébred. Az óra már jóval túl éjfélen. Mindenfelől a szilveszteri tombolás hallik, csak Chaplin oly kijátszott, elhagyatott és árva. Georgiának hajnal felé eszébe jut a becsapott kedves, furcsa ember, feltámad benne a részvét és jóvá akarja tenni bűnét, de már késő. Chaplin egyedül és szomorúan bolyong az éjszakában.

Másnap újra összekerülnek. Chaplint egy nem neki szóló bocsánatkérő levél megvigasztalja, megbocsát Georginának és újra övé a boldogság. Ebben a pillanatban megjelenik Big Jim, meglátja Chaplint az egyetlen embert, aki el tudja őt vezetni az elfelejtett kunyhóhoz és így annak közelébe a felfedezett aranybányához. Groteszk küzdelem kezdődik most a Szerelem és az Arany között. Pompás szimbolikus kép alakul ki: Összekerül két aranyat-vágyó, az egyiknek még kellene az arany, de elfelejtette a hozzávezető utat, a másiknak meg már nem kell, mert fontosabb neki a szerelem.

Big Jim, az erősebb és erőszakosabb győz és magával cibálja Chaplint. Elérik a kunyhót. Lefeküsznek, hogy reggel kezdjék az aranyásást. Éjjel vihar tör ki, jön a vak véletlen és a szél a kunyhót, mint egy szánkót elrepíti éppen a keresett aranymező mellé és leteszi a kunyhót egy meredek szakadék szélére, de úgy, hogy egy billenés és a kunyhó minden pillanatban a mélységbe zuhanhat. Reggel felébrednek és csodálkozva veszik észre, hogy ha a szoba egyik felébe mennek, a kunyhó rögtön hintázni kezd. Eleinte azt hiszik, hogy az egész még az előző esti whisky hatása. Chaplinnek tetszik a dolog és a szakadék halálos mélysége fölött játszani kezd az Isten Tenyerén élő lélek gyermeteg gyanútlanságával. Átmegy a kunyhónak arra az oldalára, amely résznek a padlója már a szakadék fölé nyúlik és nagyokat ugorva próbálgatja, vajon billen-e? Végre észreveszik a veszélyes szituációt és nagy üggyel-bajjal kimenekülnek belőle.

Luxushajó fedélzetén utazik Chaplin és Big Jim, a két újdonsült dollármilliomos. Természetesen szédítő eleganciával kiöltözve. Egy világlap fotográfusainak felkérésére Chaplin visszaöltözik régi rongyaiba. Így hozza össze őt a véletlen a hajón Georgiával, aki semmit sem tud Chaplin meggazdagodásáról, most mégis igaz szeretettel fogadja. Chaplin boldogsága most már teljes: övé az Arany is meg a Szerelem is. Ezután már csak egy fotografálási jelenet jön, a jegyespár-fotográfiák pompás karikírozásával és egy hosszú összecsókolódzás, amelyben nem nehéz felismerni az amerikai "társadalmi" filmdrámák ostobán és sablonosan szentimentális befejezésének ragyogó humorú kigúnyolását.