Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 12-13. szám · / · Fenyő Miksa: Két regény

Fenyő Miksa: Két regény
Kosztolányi Dezső: Aranysárkány [+]

Kosztolányi Dezső szép ambícióval s páratlan tudatossággal dolgozik tehetsége kimunkálásán. Minden újabb írása egy fejlődési fokozat, mely tehetségét új és megkapó oldaláról mutatja megy: az egyikben fantáziájával, színességével ragad meg, a másikban drámai erejével, a Pacsirta című regényében azt a pszichológiai elmélyedést bámultuk, mellyel egyszerű lelkeket, egyszerű lelkek egyszerű történetét az emberi érdeklődés földközelségébe tudja hozni, az Aranysárkányban pedig a meseszövésnek lebilincselő erejét, elbeszélő tudásának mind erőssebben kibontakozó kvalitásait.

Bizonyos, hogy amit Kosztolányi Dezső ebben a regényben elmond - ahogy az egész nagy élet minden fordulása, tragédiája és komédiája, hétköznapjai és ünnepei, ott rezegnek a gyermekélet, minden eseményén, csak éppen a vonalaikat kell meghosszabbítanunk, hogy kiérjenek az Ember végtelenségébe - szóval, amit az író elmond, emlékezései gyermeksége idejére, rég volt, igaz se volt eseményeknek analízisei, olyan húrokat érint meg szívünkben, úgy rebbent fel ifjúkori emlékeink egész raját, hogy szinte újraéljük történetét. Regénye olvasása közben valahogy eltűnik előlünk ami kulisszát az irodalom állít fel, és anélkül hogy észrevennénk a dolgok sodrába kerülünk, mi vagyunk az, kik az imbolygó sárkánnyal végigrohanunk a réteken, szívdobogva lessük Novák Hildát az utcasarkon, a zugkocsmák eltökélten hetyke mulatozói tanár respektáló tanármegvető érettségizők, miénk a bosszú, melyet minden matura mindenütt a világon megérlel, a szép, a komisz, az abbamaradt, az ígéretes minden mi vagyunk. Nincs egyetlen sor Kosztolányi Dezső regényében, mely nem azt az érzést keltené bennünk, hogy így volt, valóban így volt, s milyen isten csodája, hogy amint az ismert események mögül az író keze elhuzogatja a fátylakat, olyan mélységekbe, érdekességekbe esik bepillantunk, melyekből vetítődve az iskolaévek piszlicsár eseményei jelentőségre kapnak, szinte szimbolikussá válnak.

A regény két részből áll, vagy mondjuk, két részre esik, mert egy kissé a hibája, hogy míg a regény első részében a diákokkal foglalkozik, egymáshoz és tanárjaikhoz való viszonyukkal, egy érettségiző diák megkapó szerelmi történetével, a második rész Novák tanár tragédiájáról szól, aki belepusztul abba, hogy egy elbuktatott tanulója, aki iránt jóindulattal volt, durva bosszúállást próbál meg ellene. Az első rész az érdekesebb, a szerencsésebb kézzel megmarkolt, az ember alig akar megválni a diákcsapattól, melynek örökké új odisszeája mondja el, életét éli s nehezen tudja érdeklődését a diákoktól Novák Antal tanár úr felé fordítani, holott ennek a derék pedagógusnak összeroppanását az író mesterien csinálja meg. Az első rész központjában egy megkapó szerelmi történet áll: egy fiatal diáknak Csajkás Tibornak és Novák Hildának szerelmi regénye, mely a lány megszöktetésével és házassággal végződik. A tanárnak viszonyát leányához, azt a kemény küzdelmet, melyet az apa folytat magában a mindent megértő pedagógussal, elidegenedésüket kitűnően írja meg Kosztolányi. S a szerelmi történet nem "bájos" és nem "rügyfakadás", tengerszem hullámzásban távol tengerek orkánja mozdul s a házasság, mellyel a regény befejeződik, nem a kerekdedség kedvéért van: a regény művészien kigondolt utolsó jelenete túl a regényen a regény alakjainak lezárt aktáin, nagyobb mélységekbe enged bepillantást, mintegy jelezvén, hogy semmisem fejeződik be, sehol nincs pont és megállás, mert azontúl új regény van, új problémákkal. (Így valahogy fejezi be Tolsztoj a Háború és békét, bepillantást adván Pierre és Natasa házaséletébe.) Kosztolányi regénye kitűnő írás és érdekes olvasmány.

 

[+] Légrády Testvérek kiadása.