Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 8-9. szám · / · Figyelő · / · Szilágyi Géza: Géraldy, a lírikus

Szilágyi Géza: Géraldy, a lírikus
(Paul Géraldy: Te meg én. Fordította Kosztolányi Dezső)
II.

Géraldy versei - bocsánat ezért a politikai ízű, de azt hiszem, helyénvaló megállapításért - nagyon demokratikus versek: köznapi érzéseket, amilyeneket mindenki érezhet, köznapi formákban fejeznek ki úgy, hogy nyájasan hozzáférkőznek a legszimplább agyhoz is, és minden ellenállás fölkeltése nélkül közösségbe kerülnek a legsekélyesebb érzésű szívvel is.

Ebben a könyvben a régi, de még mindig el nem avult "szent őrület" igazán sohasem forgatja véres szemét, az a költő bolondsága, amely a rendkívüliség meredekjein bukdácsol, száműzve van belőle. Géraldy maga mondja, a boldog hétköznapok szerelmi költője: meg nem döbbent, még csak nem is hökkent, föl nem lázít, még csak nem is izgat, temperamentumbeli forróságot nem láváztat ránk, csak teafőzőnek kedvesen meleg párázatát gőzölteti felénk, szerelmének nincsenek lélekrengető forradalmai, csak idegszurkáló bosszankodásai, költészete nem társadalmonkívüli, hanem nagyon is társadalmon belüli, sőt kifejezetten "társasági", hangja sohsem oroszlánosan bömbölő, hanem legföljebb indulatoskodó (ez az egyik véglet) vagy suttogó (ez a másik véglet), de legtöbbször se nem túl hangos, se nem túl halk köznapi társalgás hangja, amely egészen kirekeszti a pátoszt, de helyet ad holmi melegségnek (forróságnak soha), és valamelyes bensőségnek (megrendültségnek soha).

Egy beszédes és mód nélkül jellemző idézetet, amely e költő erotikájáról, annak fajsúlyáról és határairól vallomás is, program is, stíluspróba is, nem tagadhatunk meg az olvasótól:

"...a mi korunkba' ne legyünk bolondok,
minek az a nevetséges, banális
romantika, ha mindjárt abban áll is,
hogy nagybetűvel irjuk: "Szerelem"?
Ne kultiváljunk ily ízléstelen
rossz pózokat! Azt mondják szüntelen:
"Szívem", "Szived", "Szivünk". Milyen hülye.
De esküszöm, megvolnánk nélküle
s világosabb is lenne minden.
Nincs is "Szivünk", csak te meg én s szerintem
csak emberek vagyunk, nyilvánvaló.
De megrészegszünk folyton a szavaktól,
mivel túlozzuk azt, ami van s akkor
szegényes és kopottas a való..."

Géraldy a szerelem kispolgára. A legtöbb ember az. Nem csoda tehát, ha a szerelmi kispolgárság legdemokratikusabb költészete - amelynek természetesen éppen annyi a jogosultsága és éppen annyi értéke is lehet, mint a szerelmi forradalmárság költészetének vagy bármiféle költészetnek - verseskönyvbe foglalva is kilencven kiadást ért.

Megvallom, a politikában szélső demokrata vagyok. A költészetben - ízlés dolga! - jobb' szeretem az arisztokratákat.