Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 8-9. szám · / · Figyelő · / · Szilágyi Géza: Géraldy, a lírikus

Szilágyi Géza: Géraldy, a lírikus
(Paul Géraldy: Te meg én. Fordította Kosztolányi Dezső)
I.

A kiadások száma csak a kiadói és könyvkereskedői reklámokban büszkélkedik értékmérőként. Nem ócsárlás, hanem elfogulatlan megállapítás, hogy a kiadó esztétikája szerint, kissé módosítva Kant definícióját: szép az, ami kelendő.

Géraldy verseskönyvét párizsi kiadója szemében a kelendőség kétségtelenül remekművé glóriásítja. Kilencven kiadást ért alig egynéhány esztendő alatt, ez pedig még akkor is sok, ha nem versekről, hanem pornográfikus regényekről van szó. Sok Franciaországban is, hallatlan és elképzelhetetlen rekord azonban Magyarországból nézve, abból a Magyarországból, ahol a legtöbb verseskönyv pedig nem jut el az első kiadásig sem, mert vagy kéziratban reked meg, vagy legjobb esetben csak apró részletekben, egyes versekre széttöredezve, napilapok és folyóiratok hasábjain lát fakó napvilágot.

Kilencven kiadás már látatlanban, ha remekművet nem is, de annyit bizonyára jelent, hogy sok ember olvasta ezt a verseskönyvet, és sokaknak tetszhetett is. Tömegfogyasztási cikké vált, ami még Franciaországban is verseknek csak ritkán jut sorsul.