Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 7. szám

Sebes Árpád: Mint száguldozó amazon...

Mint száguldozó amazon nyergetlen ménen,
két lándzsája vakmerőn repül a kéjnek,
két hókeze vad szőrzetembe mélyed,
haját lobogva rázza s szinarany
szikrák pattognak pernyeként,
teste fenséges sugárba lendül
a legnagyobb szépség felé,
térdei reszketve szoritják derekam,
hátralendül s aranykigyók pattannak lábamon,
de már kemény foga nyakamba réved
és megvonaglik bennünk kéj s a kin
s szikrázva csattog egymásnak fogunk,
két kigyónyelvünk egymásbatapad
s mig belémerülök
mint véres gejzir, fehér lávahab,
fölrobban a kéj, vér és gát szakad
s a szörnyü szent vad pillanatban
mint átlőtt tigris mellemre zuhan
s torz kinban testünkben a kéj
őrjöngő áldott életté dagad.