Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 2. szám · / · Kis antológia
Pompás ruhájú hányiveti fickók
Gárdája ménjén jó elől rohan.
Mindenki őnekik tapsol, kiáltoz.
S én? meg sem indítottam még lovam.
Táltos s miként gazdája szürke vedlett.
Okos fején végig húzom kezem:
Ráérünk még rohanni, csendbe várjunk!
S a vad hajszát kacagva élvezem.
Az ostor pattog, izzadnak a hősök,
Földön tipródik sok, paták alatt.
Most felnyerít figyelmeztetve ménem:
Gazdám, számodra itt a pillanat!