Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 18. szám · / · Figyelő · / · Babits Mihály: Ostromolják a várost

Babits Mihály: Ostromolják a várost
- Pintér Ferenc könyve -
2.

Szinte - mint régi kritikusok mondták - hozsanna kísérti ajkamat feléje, noha talán igaz, amit szerzője ír rólam: hogy rettegek a "rettenetes újtól". Egy bizonyos: az az új, amit ő hoz, nem tartozik azok közé, amiktől rettegek. S ha jól meggondolom, alig rettegek más újtól, mint ami nem is igazán új... Ilyentől rettegek, mint a hazugságtól: de ez a könyv más, inkább fellélegzés: igaz hang hamis hangok után. Egy új író - vagy inkább új ember: mert nem is ígéri, hogy írni fog: szeretne "többet tenni, jobb lenni": így mondja... Nem ismerem őt, nem tudom, mifajta, keresztény vagy zsidó? azt se, hogy a Nyugaton kívül még hol jöttek a versei? mert nem vagyok nagy újságolvasó. De azt érzem, hogy nem a maga útja fénylik csak előtte, mint annyi mai elinduló előtt... S hogy komolyan akar valamit mondani, s nem hazudik, mikor úgy mutatja, mint akinek fontos az, amit mond. Érzem, hogy a mondanivaló fontossága itt nem elv, hanem tény. Költő: azaz hírnök, aki küldetést érez, s valóban a rábízott üzenet fekszik a szívén: nem szavainak mesterkélése vagy nem-mesterkélése, irodalmi divatok és elméletek szerint. Célja nem a technikázás, még kevésbé a nem-technikázás (ami célnak még sokkal rosszabb, mert nem olyan őszinte). S versein nem látom az okos számítást: azt és úgy írni, amit ma itt épp dicsérni szoktak.