Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 13-14. szám · / · Marsovszky Miklós: Új művészet: a film

Marsovszky Miklós: Új művészet: a film
VI.

A tableau mélységes szimbólum, melynek kifejező ereje más irányban éppen olyan dinamikus, mint a mozgásé. A tableau teljes forma, mely példát adó láthatóságban ölelteti össze az embert mindazzal, ami kívüle és föléje való: hazaérkezés, megváltás, nyugalom.

A kép tanulságai egészen mélyen íródtak belé az emberbe, és nincsen formázás, mely a saját ábrázolási eszközeire transzponáltan - ne ezeket a tanulságokat akarná valósítani.

Ki kell hát békítenünk a tableaut a filmmel: a képszerű film problémájával foglalkozván derengett fel bennünk első, homályos látomása a filmalkotás formájának.

Ilyenképpen: a film mozgó elemei egyensúlyosodni iparkodnak, definitív, érvényessé vált egyensúllyá: képpé nyugodni. Ez a kép, nem mint kész forma, csak mint távoli, bizonytalan lehetőség egyre fel-felbukkanik a film pergő folyásában, de a démonikus erejű, magáért való, racionalizálhatatlan mozgás mindig keresztülgázol ezen a felködlő lehetőségen. A tableau csak közeledik és távolodik, de sohasem valósul meg egészen, mégis a tableaunak ez a közeledése és távolodása ritmizálja az időbe húzott mozgásvonalakat, melyek mindegyikének határozott iránya, tempója és dinamikája van. Irány, ritmus, tempó és dinamika: ez a négy kifogyhatatlan lehetőségű attribútum éleszti a mozgóvonalak életét: ölelkezését és széjjelszakadását. A vásznon a főmozgásvonal két meglassult szakasza írná meg a filmdarab kezdetét és végét, amit más szóval így is mondhatnánk: a kezdet egy felbomló és a vég egy szilárduló tableau volna.

Azért mondjuk ezt így is, mert nem akarjuk elkendőzni, hogy még nem teljes, még nagyon is emberre szabott koncepció ez. Mégis úgy érezzük most: minden mozgássá oldott élet új arcot, újfajta értelmet nyerhet számunkra ebben a koncepcióban.