Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 11. szám · / · Figyelő

Harsányi Zsolt: Lakatos László: Nehéz idők

A legszebb kísérleti időket éljük. Valaha majd a még megalapítandó fiziesztétika a maga haladott tudományos eszközeivel mikroszkóp alá csípteti a mostani éveket és megállapítja, hogy körülbelül három-négy esztendő kellett hozzá, míg az irodalmi teremtő erő, amelyet a világháború bunkóval fejbevágott, kinyitotta a szemét és eszmélni kezdett. Bizonyos szempontból hasonlítunk Kolumbus ama spanyoljaihoz, akik kíváncsian néztek körül az Indiának vélt San Salvador szigetén, vagy Fulton első hajójának utasaihoz.

Az évek távolsága relatív: 1924 sokkal messzebb van 1916-tól, mint 1916 van 1867-től. Az irodalom javarészt a régi korban gondolkodik, de szórványosan kezdenek már ütközni az új kor könyvei is. Aki a keletrómai császárság összeomlásának évében kiáltott egyet, az nem tudhatta, hogy kiáltását az ókor hallja-e, vagy a középkor. A ma irodalmában is van valami ilyen határszerű. Az elmúlt évek, sőt a háború előtti évek irodalmában voltak írások, amelyek a most elérkezett kor leltárához tartoznak már, viszont tíz év múlva még mindig jórészt a rohamosan feledésbe menő úgynevezett "újkor" irodalmát fogják írni az írók.

Brutális nagy események idején a korához kapcsolódó új irodalom első ténye a zsurnalisztikus formájú adathalmozás szokott lenni. E munkának igen érdekes ténye a Lakatos László "Nehéz idők" című kötete, amelyben zsurnalisztika az, hogy karcolatgyűjtemény, de szemléletének könyörtelen élessége, igazmondásának keserű elszántsága elsőrendű irodalom.

Nem kellemes könyv, az biztos. Dialektikája vehemens, gúnya egyenesen sósav-szerű. Ha Radó úr, aki a könyvben egy, Magyarország mai életében több ezer, a világon több millió példányban szerepel, elolvassa, kénes dühvel fogja morzsolni keze között a lapokat, hogy aztán az egészet fogcsikorgatva földhözvágja. A rajz sértően találó, amellett teljes, Radóból, Csillagból, Spirából, Jankából egyetlen vonás sem hiányzik. Akit a könyv kínosan érint, csak szidhatja az írót, de nem vitázhat vele. A művészi igazságnak itt támadható pontja nincsen.

Érdekes könyv, de azok számára, akik Lakatos eredeti és magányos írói egyéniségét figyelni szeretik, nem kevésbé érdekes, ami mögötte van, az író sebzett felhördülése a művészi toll függetlenségéért. Ha az író e kötet után körülnéz, a választottak helyeslő és biztató arcait látja maga körül. Becsületes munka, őszinte köszöntés jár érte.