Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 11. szám

Imecs Béla: Kezdet és vég

Nem hiszek, uj dolgok dicséretében,
Hiába szép, hiába jó az ujság,
Hiába érezem mindenki jussát
Az újhozásra, ihletetten, épen.

Mert halványul elő, mi messze tünt el,
Mikor az uj uralma, fénye támadt.
A gyermekélettől meghalt anyának
Képét látom, ezernyi szép letünttel.

Mert így van ez, a millió találmány
Előkerül sok más dolog halálán,
S csak azt nézzük, vajon messzire ér-e?

De jaj, az ujdonságok fényegére
Tüntek felől halotti szél legyezget,
Mert előbb volt a vég. És jött a kezdet.