Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 7. szám

Tersánszky J. Jenő: Babits Mihálynak

Aranykor nagy fia, kinek csak a szépre
Nyíltak szemei s sohasem cserélted
El nemes lantodat olcsó szirinxxel
Az idők fordultán, sokakhoz hasonlón...
Szörnyen keserü s tele megvetéssel
Nézhetsz magad körül e ronda mában.

Tán élni hagyott, sőt megbámúl a barbár
Csürhe, mely most szentélyidbe telepszik,
Nem sok örömed, hitvány kegyében.
Hisz nem hiheted, hogy ének az éneked
Együgyü fülének!... S nevetnivaló
Igyekezetén, hogy durva lelke megértsen,
Az erdők majma juthat eszedbe,
mely finom szódra egyengeti száját.

Sejted, hogy titkon holmi haszontalan
Vajákost, avagy holmi álmatag
Szibaritát lát állati lelke Benned,
S e bárgyu hordának babérja is
Úgylehet megaláz a szivedben.

Ó bárha kicsinyke vigaszod lenne Mester!
Hogy lézengünk még e romok között
Kevesen, kiknek utált álca csupán,
Megriadt lelkén, e ma dib-dáb rongya
S szemünk sugarából szeretet s csodálat
Fon régi koszorut nemes homlokodra.