Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 6. szám · / · Török Sophie: Történet Donna Ginevráról

Török Sophie: Történet Donna Ginevráról
2.

Kövek és kardok még javában csattogtak, mikor Fra Niccolo de Pelegati, a San Marco kolostor jámbor ifjú lakója barna kis lován átkocogott a Ponte Vecchión. Jól bebújva fekete kámzsájába meg is állapodott kissé, s látta, hogy messer Capretta a véres verekedés központja, látta, mint hadonászik tőrével, s hallotta a Nyolcak fenyegető emlegetését is.

A tömeggel együtt ő is elvonult, rejtegetve szigorú vékony szája mosolyát, tempósan kocogott az Arnó túlsó partjára. Már letért a tarka bazárokkal és süteményes bódékkal megrakott hídról, s a Medici-kert mentén ügetett tovább. A magas, aranyozott rácskapun át be lehetett látni a hercegi park pompázó sétányaira, virágbaborult bokrok virultak az édes napfényben, fehér márványpad vakított a fekete ciprussor alján. A gyepes tisztáson zöldpatinás bronzfiúcska fecskendezte maga körül a felszökő vizet egy kerek porphir-medencébe, kényes pávák sétáltak ezerszínű uszállyal, indiai tyúkok, hosszúfülű szíriai kecskék és Pulcinello-ruhás bohócok kergetőztek a bokrok között.

A fráter sietve hagyta el a parkot s letért a türkizszínű Arnó partjára, itt vadrózsa és sárga rekettyebokrok szegélyezték az utat, hosszúnyelű piniák, meg egy-egy borostyánnal kuszált tuja.

S a nap olvadó aranya édesen ömlött el kövön és virágon - boldog kis gyíkok surrantak a ló hökkenő patája alatt. Túl az Arnón kevélyen feküdt Firenze liliomos városa, márványpalazzói szikráztak a fényben. S mint pompa a pompában, lebegett a házak fölött könnyű csipkés tornyával a Giotto campaniléje, mint tündöklő márványliliom.

Fönn a dombtetőn délre kondult a San Miniato harangja.