Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 4. szám · / · Szilágyi Géza: A boldog világ költőjéről

Szilágyi Géza: A boldog világ költőjéről
IV.

Gyerekembereknek - lelkünk alvilágában mindig gyermekek maradunk s bizonyos legdöntőbb viszonylatainkban még nyolcvan éves korunkban sem növünk túl a pendelyes gyereken - gyerekembereknek, tehát minden embernek állatmeséket, tehát leglényegükben, minden teremtett lény egytestvér voltánál fogva, emberi történeteket is versel meg a Boldog világban egy nagy-nagy mesemondó.

Húsz éve hallgatom már ezeket a meséket, fiam is hallgatja, kicsi lányom is kezdi hallgatni őket. Most még csak kacag rajtuk a leányka, a serdülés csodáinak már félig kinyílt kapuja előtt álló fiam már el is méláz rajtuk, nekem pedig kitárták mélyebben zengő titkos értelmüket is. Három nemzedéknek így egyszerre dalol e Boldog (ó talán sokszor csak boldogképű) világnak talán mégis boldog, mert világát - és benne magamagát! - kifejezni tudó költője.