Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 4. szám · / · Szilágyi Géza: A boldog világ költőjéről

Szilágyi Géza: A boldog világ költőjéről
III.

Szeretem ezt a könyvet elsősorban úgynevezett "személyes okoknál" fogva. (Velejükben más okok talán nincsenek is!) Fiamnak, amikor már négy éves korában megejtette a nyomtatott betű áldott mérge, ez a könyv volt legkorábbi és legmeghittebb barátainak egyike. Kacagott rajta, de később éppen olyan gyakran el is gondolkodtatta. Ma, tizenegy éves korában, már több mint féllábbal a felnőttek irodalmában, még mindig nem lett hűtlen hozzá. Hányszor, amikor a lázmérő benn forrott a fiúcska hónaljában, a Boldog világ nedvbő verseinek felolvasásával bírtam tíz percnyi türelemre a nyűgös beteget. Most meg kislányom, alig túl a két esztendőn, muzsikáltat e könyvből már zenét élvező fülébe és nyílni kezdő agyacskájába. Kisfiamnak szerzett, kislányomnak fog még szerezni gyönyörűséget Móricz Zsigmondnak - ó milyen komolyan hirdette a címlap! - "összes állatmeséit" magába foglaló "Boldog világ"-a! Hogyne szeretném ezt a bőkezűen adakozó könyvet!

De szeretem, hogy a bennem is, mint mindenkiben lappangó nagyképűséget megnyugtassam, szeretem ezt a könyvet "tárgyi okoknál" fogva is. (Mintha mindezeket a "tárgyi" okokat nem lehetne végsőképpen "személyes" okokra egyszerűsíteni és lemezteleníteni!) Kedves, szép, jó könyv, számot tesz, ki merem mondani, a világirodalomnak szinte beláthatatlan állatmese-termésében is.

Hanglejtésre, verselésre, a természetbe nézésére és a lélekbe látására bizonnyal ízig-vérig magyar könyv. Ámde amellett - próbálják csak idegen nyelvre átplántálni, egy fiatal bécsi költő, Rafael Hualla meg is kísérelte németre fordítását - milyen nemesen emberközi, szólva és nótázva németnek, de franciának vagy angolnak is.

Megelevenedik benne, olyan lármásan, akár jól zsúfolt menazsériában, Isten egész állatkertje, veréb, galamb, tyúk, lúd, réce, héja, egér, kutya, ló, disznó, tehén, kecske, róka, farkas. Megelevenedik mindenki a maga színeiben, hangjaival, mozdulataival és elénk hangosodik mögöttük és rajtuk keresztül, szándéktalan és akaratlan, de talán ezért is annál inkább célba találó példázatban az Úristen egész emberkertje is, az ember képében járó sok házi és vadállat, apró jószág és ragadozó, mindegyik a maga bélyegzetes jó és rossz tulajdonságaival, sajátos ízével-bűzével, mint magába záródó egyén és mint másokkal vagy mások ellen összefogó társaslény.

Olyan mese angyalképűen ártatlannak tetszik, némelyik szinte csak egymásba csilingelő hangok harangjátéka, de legtöbbször sűrű, sötét üledékük van ezeknek a kristálytisztáknak látszó meseitaloknak.

Nem tódítás az a feltevés, hogy a Boldog világ fiatal költőjében már benne van az idősebb Móricz Zsigmond is, az erdő-mező életében az egész emberi társadalom élete is, az állatmesékben Móricz több későbbi nagy emberábrázoló regényének némely főmotívuma, ősi és mesterséges konfliktusok tömege, minden öleltető vonzódás és ölető taszítás, a mesék "boldog világában" a valóságnak boldogtalan világa is...

Ezekből a régi népmesei elemeket egyéni kitalálásokkal egybeötvöző, elődök hagyatékát új szerzeménnyel kiteljesítő, avult közkincset friss magántulajdonná átnemzett mesékből úgy csurog a nagy élet bő, de nem híg leve, mint például, hogy a későbbi Móricz drágaságait idézzem, a Sáraranyból vagy a Fáklyából.