Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 2. szám · / · Babits Mihály: Tennyson: Nappali álom

Babits Mihály: Tennyson: Nappali álom
Ajánlás.

1.

Fejed rázod. Női mohó
lelked fonalat követel!
Nos - mit gondolsz? nem volna jó
igy egyszerre szunnyadni el?
Csöndbe vonulni ki e vak
zajból, mi és barátaink,
minden száz évben kelni csak
s felnézni - s aludni megint!
Aludni nagy hadak között
s ébredve, látni több tudást,
nyilni csodákba-öltözött
velők-titkát, csillagfutást,
s mind amit az év fölbüvöl
s költő órák hatalma ad:
nagy Államokat nőni föl,
Ligákat és Hatalmakat.
Titánerőket küzdeni
klimák és évszakok delén:
mi lennénk a föld vénei
és az Időknek reggelén.

2.

Igy alva, s kelve, sok csodás
uj érán, szebb dekádon át
aratnók minden változás
virágát, magvát, illatát.

3.

De az új évszáz elején
- úgy elvarázsolt két szemed -
előtted vágynék kelni én
s azokat csókkal nyitni meg.
Mert - jó vagy nem jó - ha magad
nem választottál más morált,
kell hogy enyémet elfogadd
s kedvemben kedvedet találd:
és - jó vagy nem jó - szellemem,
keresve, hol van a morál
s a dal értelme mi legyen,
tehozzád egyre visszaszáll,
s nem lel jobb értelemre, mint
e bájos-fürtü kicsi fej,
s egy csók, mely jobb világba int
s az álmot élni költi fel.

4.

Mert amióta ily gyönyört
ízlelt Ádámmal Éva már
s minden bimbó virágba tört
Édenben, dalba a madár,
keltett-e még szem több reményt?
csókolt-e édesebben ajk?
mint ez, mely dupla rózsaként
csügg, s merengésed telje rajt
lankad és halk-magába hull
s alszik álmatlan édesen
csókoktól oldhatatlanul,
s nem hagy hallani, látni sem:
de törd meg! Asszony a neved
s ebben a névben szent jog él,
mely életed morálja lett
és életemnek drága cél.