Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 9. szám

Tersánszky J. Jenő: Ó némber, vedd le rólam átkod

Kit némber átok megfogott,
Hiába vezeklés, hiába bánat,
Hiába bárgyitó robot,
Hiába hír, hiába rejtek:
Útfélen nyúl ki, mint kivert eb.

A vér veri meg, mivel ölt,
A mag, a gyümölcs, a virág,
A lég, a tűz, a víz, a föld,
A minden! mely a némber vágyat áldja
És dib-dáb játéka a hímek vágya.

Mert férfi vágyé csupán a jelen,
Háborgó mély színén az oszló tajték.
Némbervágyé a jövő s rejtelem,
Remények kapuihoz a kilincs,
Csodák nyitjára, miknek vége nincs.

Ó életemnek kora nyomora.
Némber-némber, vedd le rólam az átkod,
Szűnjék szívem kórságtalan kora,
Űzze sóvár kín, ahogy régen űzte...
Ó, hadd lobogna még ereim üszke.