Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 8. szám

József Attila: Névnapi dicséret

Rózsás ajkaidon mámoros élet él,
Munkás két kezeden nyílik a friss tavasz,
Hajlós-szál derekad - nincs fakadóbb virág,
Hűs és drága zafír szemed.

Nem dicsérhetem én termetedet sehogy,
- Oly mű nincs sehol, ó, mely vele érne fel -
Márványkőben a vér - kő, nem igaz, nem él,
Benned vér dübörög, piros.

Istentől ragadott bronzkoszorú hajad,
Arcod lent a Pokol dús tüze érlel,
Élő kebled a szép, gyönge japáni nipp,
Krisztust vesztene el bokád.

Te vagy Máriaként asszonyok asszonya!
Nem méltó Tereád senki se, jól tudom,
Ám büszkén akarom, hullva borulj elém,
Mondván: El ne veszíts, szeress!