Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 23. szám · / · Zsadányi Henrik: «A ZSIDÓSÁG TÉRFOGLALÁSA MAGYARORSZÁGON »

Zsadányi Henrik: «A ZSIDÓSÁG TÉRFOGLALÁSA MAGYARORSZÁGON »
IV.

Nos, a statisztikai adatokat szó nélkül aláírom. Elvégre annyi értékes munka vallja apjául Kovács Lajost, hogy laikus igazán nem tehet egyebet. De az összeomlást és társait, valamint a rájuk épített következtetést, kételkedve kell fogadnom, ugyancsak laikus voltomnál fogva. Azt kell gondolnom, ha Hindenburg, Ludendorff, Conrád és a többi hadvezér, meg száz hadügyi és gazdasági szakértő az összeomlás okai után kutatva, egyetlenegy sem állítja oda a magyar zsidót, mint az égszakadás elindítóját vagy hatékony tényezőjét - akkor miért kellene nekem, a laikusnak, a budapesti statisztikai hivatal vezető egyéniségének nézetét szentírásként elfogadni?... Miért kellene a szakmájától távol eső téren is tekintélynek elismerni őt, különösen akkor, amikor ma már a világháború keletkezésének és lefolyásának labirintusában elég világosságot gyújtottak ahhoz, hogy minden értelmesebb ember a zsidóság e téren való akár pozitív, akár negatív ténykedését megítélhesse?! A zsidók nemzetközi szervezetéről, Cion bölcseiről, a zsidók tudatos világuralmi álmairól, a szocializmusról és bolsevizmusról - a zsidók e két furfangos találmányáról, amellyel a világot maguk alá akarják kényszeríteni - s a többi száz meg ezer ördöngös mesterkedésről, kell-e komolyan beszélni?

Kell-e a tényeket és összefüggéseket vizsgáló és tények alapján ítélő embernek azt mondani, hogy ezekben az állításokban az öntudatra ébredt osztályérdek vezette képzelet van szabadjára eresztve? S szabad-e mindezek alapos megfontolása és tanulmányozása után Kovács Lajosnak az idegen tetemről való szociológiai megállapítására felrakott következtetését komolyan venni?

Még a zsidók fegyvertárából való s az unalomig ismert érveket - ennyit és ennyit dolgoztak a nemzetért, munkásságuk nyomán mennyit nyert a magyar közgazdaság, a legfrissebb kimutatás szerint hány hősi halottjuk volt, mit műveltek a tudomány, irodalom és művészet terén - még ezeket is bátran figyelmen kívül lehet hagyni. Egyrészt azért, mert az effajta érveket majdnem mindig azzal viszonozzák, hogy... igaz, igaz, de a zsidó vér, a zsidó faj, a zsidó szellem és a zsidó destrukció!... Másrészt azért, mert a felvetett kérdés lényegének megítélésében nem számítanak e kölcsönös és a koncot kerülgető feleselgetések. Azt a Kovács Lajostól öntudatlanul felvetett kérdést, ugyanis, ki méltó hát arra tulajdonképpen, hogy a vezető osztály páholyában helyet foglaljon, nem világítják meg ezek a szóviták.