Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 23. szám · / · Zsadányi Henrik: «A ZSIDÓSÁG TÉRFOGLALÁSA MAGYARORSZÁGON »

Zsadányi Henrik: «A ZSIDÓSÁG TÉRFOGLALÁSA MAGYARORSZÁGON »
I.

«A zsidóság térfoglalása Magyarországon» című könyv elolvasása után az az első benyomás, hogy túlzás az a szóbeszéd, mintha a zsidók szőröstül-bőröstül felfalták volna a keresztény Magyarországot.

1720-ban a zsidóság az ország lakosságának fél százalékát tette ki. 1910-ben már öt százalékát. Ezt az öt százalékot Kovács Lajos sem tekinti elementáris szerencsétlenségnek. Már csak azért sem, mert a zsidók szaporodása az utóbbi időben veszített hevéből. Így például tévedés az úton-útfélen megkockáztatott állítás, hogy a zsidók számát a Keletről beözönlő rajok folyton dagasztják. A közhit azt tartotta, míg a keresztények csak születés útján szaporodnak, addig a zsidókat a bevándorlók újabb és újabb áradata is emeli a magasabb számsorokba. Ez nincs így. Bevándoroltak ugyan ide zsidók, de még többen vándoroltak ki. 1880-tól kezdve «a zsidók kivándorlási vesztesége aránylag még a keresztény lakosságét is felülmúlta».

De még más körülmény is gátat vetett terjeszkedésüknek és ez szintén a közhitet találja magával szemben. A közhit a zsidót szapora fajtának mondja. Sokan nem is tudnak másképpen zsidó családot elképzelni, mint úgy, hogy egy rakás gyerek üli körül az asztalt péntek este. A valóság az, hogy a zsidóság szaporasága állandóan csökkent, ma körülbelül ugyanazon a színvonalon van, mint a keresztényeké. Sőt még a galíciaiakra sem illik már rá az a bibliai ígéret, hogy szaporodni fognak, mint a tenger fövenye.

Van azután még valami, ami kavicsként szorul terjeszkedésük elé. A keresztény-zsidó házasságok - bár az egyházpolitikai törvények megalkotásáért a zsidók kardoskodtak a leghangosabban - éppen nekik ártottak a legtöbbet. Egyrészt azért, mert a zsidó házastárs legtöbbnyire otthagyta hitét, másrészt azért, mert az ily vegyes házasságból született gyermekeket majdnem mindig keresztvíz alá tartják.