Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 7. szám · / · FIGYELŐ · / · SCHÜTZENBERGER LAJOS : GUSTAF AF GEIJERSTAM

SCHÜTZENBERGER LAJOS : GUSTAF AF GEIJERSTAM
2.

Formájának és stílusának kialakulása a lázak idejére esik. Annak a művészetnek formája és stílusa lesz elhatározó rá, amelynek belső mivoltával szakít: a realizmusé. Azé az objektív művészeté, mely az igazság keresésében megfigyeléseiből a megfigyelőt minél inkább kiküszöbölni igyekszik, az igazságnak puszta, az írói egyéniségtől lehető legfüggetlenebb erejével akar hatni.

Strindberg befolyása éri a legközvetlenebbül, Srtindberg akarása, környezete a melegágya lázainak is; Zola, Dosztojevszkij s a realista korszakát élő Ibsen lesznek az írásban mesterei. Kap tőlük valamit, amire szüksége van, s ami nélkül nem juthatna el a lélekelemzés ama fokára, amelyre eljut: alapépítményét a pszichológiának; de kap olyasmit is, ami teher neki s kerékkötője később s amit végül is elvetni kénytelen: objektív szólásformát. Problémái egyéniesedtével egyre nehezebb lesz idegen sorsokkal kendőzni magát, a közvetlen megnyilatkozhatás vágya egyre erősebben feszegeti a lelkét, s utoljára nyíltan, formájában is önmagát kell hogy adja: Az öcsikében. Azzal a mesterrel tart, akinek ugyanez az útja, s csak lírát kevésbé tűrő drámai formája miatt nem juthat el ilyen közvetlenségig: az öregedő Ibsennel. Vívódást mutat e formai átalakulás vonala, de a vívódás forrása több, mint a formai: belső. Zárkózottsága és líraisága csattan össze. Folyton fokozódó líraisága duzzasztja szét a zárkózottságának különben megfelelő volt semlegesítő formát. Stílusa megtalálása nem varr ilyen tépő gondot nyakába. A parasztnovellák és vígjátékok éles, erős színrakásából simán, természetszerűleg olvad, egyszerűsödik át regényei halk, mély tompított tónusába.