Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 22. szám · / · Figyelő

Szabó Lőrinc: Szitáry Zelma: Percek

Tipikusan női versek, férfi-ember számára idegen vágyak után törekvő asszonylélek különös hajtásai, idegen szempontból nézett idegen élet. Szitáry Zelma is rokona ebben a legkülönbözőbb értékű és irányú költőnőknek: művészete ott a legteljesebb, ahol a nőiség beszél verseiből. Ezen a téren a szerelemnek nemcsak érzelmi rajzát, hanem a végtelenbe szálló, de a szédülés ellen mégis gyönge, kis kezekbe fogódzó férfi és a töprengő kérdésekre öleléssel felelő nő viszonyának fogalmi képét is adja.

Van a kötetben néhány vers, melyet férfi is megírhatott volna. Ezek a többieknél kétségtelenül jobban megkomponált finom hangulatképek, mégis azt mondhatjuk, hogy a bennük lévő zártság és érettség a könnyű megoldások zártsága és érettsége. (Vénasszonyok nyara, Aranypillék) Itt-ott hátrányosan befolyásolja Szitáry Zelma művészetét a nőiesség negatív elfedése. Ugyanis a férfi törekvéseivel a női céljait szembeállítva hosszú és bizony nem nagyon új képekben sorolja fel az ellentéteket: Mi nem vagyunk olyanok, mint ti, mi nem építünk lihegő mozdonyokat, olajkormos pofájú, reflektorszemű szörnyű bálványokat, se óriás hidakat, a mi kezünk nem igazgatja a 42-esek kanócát, sem a csikorgó tankokat stb., stb. - Ami itt következik, abban lehetnek ügyesen megstilizált kifejezések, de e lármás káosz idegen Szitáry Zelma más, őszintébb verseiben finomnak megnyilatkozó lelkétől.

Ellenben jó a férfi-nő szembeállítása azokon a helyeken, ahol mozdonyok és 42-esek kikapcsolásával érzelmileg és gondolatilag emeli ki a különbségeket, mint pl. az Anyaság és a Percek befejező részében, továbbá a Várni és Féltékenység című költemények egészében.

Formailag kevés kifogást emelhetünk e bonyolult ritmusra hullámzó prózai versek ellen, inkább a szerkesztés fogyatékosságáról kell szólni: némelyik vers elnyújtott és sokból hosszú részletek kimaradhatnak. Ez utóbbi különben a prózai versek állandó veszedelme. A versek stílusa friss és gazdag, a költő fantáziája merész szökkenésekben járja be a mindenséget, azonban az a mérsékelt vadság, melyet a divat lopott be itt-ott a költeményekbe, nem helyénvaló és nagyon elüt a legjobb versek nyugalmas tónusától. Kárára van a szép kötetnek, hogy Szitáry Zelma néhol ú. n. téma- vagy ötletversekre pazarolja tehetségét (Kokottok, Végzet) és rontja az összhatást a költeményekből minduntalan előmerülő sok zenei és képzőművészeti reflexió is.