Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 19. szám · / · Figyelő

Hevesy Iván: Walleshausen Zsigmond: Linóleum-metszetei

A linóleum-metszés speciálisan alkalmas technikája a postimpresszionizmusnak és az expresszionizmusnak. Puha anyaga és könnyű megdolgozása lehetővé teszi a gyorsabb, lendületesebb formálási módot és a spontánabb, szabadabb előadást. A puha, nyomástól könnyen málló anyag kényszeríti a művészt arra, hogy megmaradjon a nagy foltok összefoglaló formák mellett és visszatartja minden aprólékos részletezéstől, a síkoknak minden felesleges megbontásától. A grafikai technikák között a tiszta, vonalszerű stílust a rézkarc és az acélmetszés képviseli, középen áll a fametszés, amely a vonalszerű és a foltszerű dolgozásra egyaránt alkalmas és a másik végén a sornak a linóleum-metszés, amely ellensége a tiszta vonalszerűségnek, csak foltokat bír el, úgy hogy lényegében már nem is tartozik a grafikai művészetek közé: a fehér-fekete piktúrája.

Walleshausen Zsigmond most megjelent linóleum-albumában lévő 10 metszet nagyobbik része még nem képviseli ezt a tiszta linóleum-stílust. A formákkal való dolgozás és a téma részletezése szempontjából a metszetek nagyobb része átmenetet mutat a fametszés stílusa és a linóleum-metszés stílusa között. A metszetekben igen sok eleven, szinte ideges mozgékonyság van és nagyon gazdag a ritmikájuk, de a ritmust nem néhány összecsengő nagy folt játéka adja, hanem kis foltok vibrációs összhatása. Ez a vibráció pedig érzékies, illúziószerű, impresszionisztikus hatást vált ki, ami rontja a mélységeket az érzelmi mélységeket. Az érzelmi mélységeknek kifejezni tudása, az expresszionisztikus hajlandóság pedig Walleshausen művészetének legnagyobb ereje és legfőbb tendenciája fejlődésében. Ez az expresszionisztikus mélység azonban nagyon ritkán, kivételesen tud nála szabadon, korlátok nélkül, teljes erőben kibontakozni. Ennek az oka abban rejlik, hogy Walleshausen művészetében több, egymásnak ellentmondó motívum van, amelyek közül ma még egyik sem tud határozottan felülkerekedni és döntő erőre növekedni. Ezek az ellentmondások kettősek: formaiak és tartalmiak. A tartalmi ellentmondás: Walleshausen már őszintén túl van ugyan a naturalista világlátáson, a természet önmagáért való érdekességéből azonban még sok megmaradt nála. A naturának még objektív értelemben is szerepe jut képein és ez megakadályozza a tiszta szubjektivitást, az expresszionisztikus szuggesztiók erőteljes kifejődését. A tiszta szubjektív érzést nem engedi uralkodóvá válni a még ott lappangó objektív valóság. Érzés és érzéklet, expresszió és impresszió kompromisszumot kötöttek Walleshausen munkáiban. A másik kompromisszum, amely ennek a nagyon komoly és nagyon szimpatikus, de nem eléggé merész fiatal művésznek teljes kibontakozását eddig hátráltatta: a formai kompromisszum. Ez pedig megint két, önmagában elsőrangú értéknek ellentmondásából született meg. Erős érzéke van a harmonikus formai konstrukció, a lezárt, klasszikus befejezettség és a dekoratív összhang iránt. Az expresszionizmusa viszont szabad, feloldott formákat kíván, amelyek biztosítják, szinte korláttalanul, a kifejezés egyéni szabadságát. Klasszikus formatörekvései azonban mindig letörik az érzés lendületeit, szűk partok közé szorítják az érzések spontán hullámait, a szigorú, ornamentális harmonizálása pedig megtöri és kihűti a szuggesztivitást.

Walleshausennek egy kissé destruktívnak kellene lenni önmagával szembe, hogy igazi értékeit kifejthesse. Fel kellene bontania saját kompromisszumos eredményeit, hogy tisztábban és bátrabban megtalálja önmagát. Szabadabb és spontánabb formát keressen, amelybe beviheti legmélyebb értékét: áhítatos, vallásos szellemét, azt, ami után ma szomjazik a megújhodást vágyó művészet. És ha ennek kifejezését merészen fogja keresni, lezárva magáról az eddigi formai megkötéseket és nem fogja kínos lelkiismeretességgel fontolgatni a színek és formák tökéletes dekoratív összetartozását, akkor majd maga a szellem is, művészetének mélyen vallásos szelleme is újult erőre fog lobbanni és a passzív, pantheisztikus odaadásból egy gyökeresen új, egyetemes emberi életformát kereső energiává fog válni.