Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 11. szám

Szilágyi Géza: Sikoltás

Szívemben mennyvívó ostromra készen
A sikoltások sikoltása már
Egy torz élten keresztül arra vár,
Hogy még az Ő trónjáig felüvöltsön.

Mi lázadó bosszú csak hörg a földön,
Minden teremtett ember ős-daca
A lét miatt, minél nincs szörnyebb kölcsön,
Ez egy sikolyba' benn sikoltana.

Nyomoromban dölyfös reménnyel érzem:
Szivemben mennyvívó ostromra készen
E sikoltás őrült viharszele...
Feldörgve, fönt mindent ledöntene.

Ezt Ő is tudja, a Mindenható,
S borongva borzong: e gyilkos sikoltást
- Iszonytató! - Ő sem viselhetné el,
Ki mindent elvisel.
És két kezével
Torkom' ezért csak fojtogatja folyvást,
Szivem' ezért csak szorongatja folyvást
Ki ne üvölthessem azt a sikoltást,
Amelynek mennyvívó viharszele,
E föld minden ős-dacával tele,
Feldörgve, az Ő trónját döntené fel

S ezért fojtogat rettegő kezével,
S ezért szorongat rettentő kezével...