Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 6. szám · / · Figyelő · / · Babits Mihály: Megjegyzések Földessy Ady-könyvére

Babits Mihály: Megjegyzések Földessy Ady-könyvére
6.

Földessy versértelmező eljárása sokszor páratlanul erőszakos és felháborítóan jogtalan. Mi joga főleg magyarázni, amit mindenki ért s másképp magyarázni, amit a saját bevallása szerint is mindenki magától egyféleképpen ért? Tessék elolvasni ezt a költeményt: Az én hadseregem (a Minden Titkok Verseiből). Nincs ebben a legparányibb homály. "Nem lehetett olvasó" - mondja Földessy maga is - "aki ezt a verset az első olvasásra másképp magyarázhatta volna, mint az ifjú generációhoz intézett buzdítást s ha olvasóm most rálapoz, kezem rá: mosolyogva fogja az én kommentálásomat fogadni..."

Nem, nem mosolyogva: bosszankodva! Földessy minden ok nélkül azt állítja, hogy Ady saját verseit érti a "fiatalokon", hogy az egész költemény az Ady-versekhez szól: - minden ok nélkül, mert a másik magyarázat kétségtelenül sokkal egyszerűbb és a Földessyé mellett legfeljebb az szól, hogy elvégre, ha nagyon akarom, ezt is belemagyarázhatom Ady szavaiba. A szók türelmesek. Szegény Ady, ha csak legtávolabbról sejthette volna is, hogy valaki valaha ily ferdén értheti a versét, talán beszúrt volna egy szót, ami végképp lehetetlenné tegye ezt a furcsaságot, de hogy az ördögbe gondolt volna erre? Mikor a vers olyan világos. Bizonyára nem tette föl kedves Földessyjéről ezt a különös tömbszilárdságot, ezt a tanárinál-is-több nagyképűséget, mely ilyen egyszerű verset is tovább akar magyarázni, minden áron félremagyarázni! és még hozzá "Ady-értésének egész reputációját" teszi erre.

Mily csüggesztő gondolat a költőnek, hogy legegyszerűbb szavait így elcsavarhatja, sőt szinte dicsőségének érzi elcsavarni, a kritikus. (S még ily kritikus is, aki a költőhöz ennyire közel áll!) Mi hát a költészet? Játéka az éleselméjűségnek? talányfejtés? babhüvelyezés?