Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 3. szám

Szerb Antal Kristóf: A tizenhat éves

Jó fiu vagy.
Alagútakat már nem fúrsz a homokba.

Néha tornyokat látsz ledőlni estefelé
ha szemed dörzsölve túlvilágból
felkelsz a bükkfák alatt.

A park vaskapui zárvák az előírt óra után
és csolnakod nem táncolják körül
delfinek és könnyű angyalok.
Magányos eveződ alszik a hullámokon,
a tengeri démon arca néha sárgán feldereng.

Sötét utcákon bámulsz kőcímerekre,
a sarkon túl állnak a néma tornyok,
összerezzensz fegyveres őr előtt.

Tizenhat éves, a te szemed mögött birodalmak hullanak alá,
éjszaka ijeszt a kályha egyszerre.

De nemsokára:
könnyű sarúkkal táncolsz gyárkémények ormán,
zászlókat bontasz országok felett,
tizenhat éves, ne húnyd le a szemed
ha Aphrodite születésekor
felcsillan előtted a pikkelyeshátú tenger.