Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 1. szám · / · Kosáryné Réz Lola: Éjszaka

Kosáryné Réz Lola: Éjszaka
IX.

- Láttad? Itt ment virágos úton s bágyadt a nyár víg napja tőle.
Ki ismerte?... Szemébe' láng volt s megállt a csöndes nép között.
Halálról s bosszúról beszélt s a nép üvöltött már: előre!...
Láttad? Mögötte nem volt árnyék.
Gyűrött s földes rajt' a kabát még... Oh, ne mutass rá. Visszajött.

Nézd azt... Van békés, bölcs halott is, aki a békét hirdeti.
Megmondja, mit kell tenni bent, hogy legyen aztán kint is béke.
Oh, bólogass csak csöndesen. Szépek s bohók a tervei.
Nézzed... mögötte nincsen árnyék
Ő az maga, szegény s itt jár még... Hadd szólni s megpihen majd végre.

Mi éltünk, szép életünk rémekkel van benépesítve,
Éj borult ránk és a homályban nem látjuk testvérünk se már...
Futnék e szörnyű éjszakából, lépteim jó Isten segítse...
Minden reményünk: csupa árnyék
Halál és bosszú gőze száll még s cselszövők gyors hálója jár.

Oh, meddig tart még? Hegykirály, már könnytől, vértől lágy a föld!
Multak sírján halk víz remegjen, könnytó hadd fedje csöndesen.
A szörnyű mérték már betelt, hegy ura, állj meg, mielőtt
Eléd kerülne új sok árnyék...
Rég itt jársz köztünk éjszakánként... Most állj te harcba a hegyen!

A hegy harcoljon ős kövével s te harcolj bűvös íjjal, szellem.
Idegen még nem halt e földért, de sok magyar szív porlad már benn...
Engedd, Isten, minden kiáradt víz már medrébe visszamenjen,
Eltűnjön végre minden árnyék
S megváltó szavadat kiáltsd szét, hogy: legyen világosság! Ámen.