Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 21-22. szám · / · Figyelő · / · Bálint Aladár: Romain Rolland két könyve magyarul

Tóth Aladár: K. Pikéthy Tibor miséje

Reális létértéket valamely kor műfajainak csak akkor tulajdoníthatunk, ha úgy fogjuk fel őket, mint kifejezési lehetőségeket, melyek az illető kor mondanivalóit körülhatárolják. Bach korában a legnagyobb ilyen «lehetőség» a mise műfaja volt, de már Mozartnál az opera, Beethovennél a szimfónia nyomult előtérbe. Igaz, hogy pl. Beethoven Missa solemnise az emberiség egyik legragyogóbb alkotása, de benne már megindult a mise értelmének szimbolikussá válása, a hit rendíthetetlen egyenes vízióit az esztétikai asszociációk, filozófiai reflexiók kezdik háttérbe szorítani. Végül elérkezett a mise ahhoz a ponthoz, mikor már nem legtágabb lehetőség, csak gazdag alkalom.

Ezt az alkalmat ragadta meg Kisfaludi Pikéthy Tibor váci orgonaművész, még pedig olyan sikerrel, hogy vele egyszeriben egyházi zeneszerzőink legelső sorába lépett. Pikéthy nem úttörő tehetség, de friss, bátor invenciója, fantáziájának mélysége és az a bizonyos «isteni naivitás» megóvják őt az egyszerű epigon-sorba-süllyedéstől. A «Missa pro Pace»-t október 10-én hallottuk először a Lipótvárosi Bazilikában. A mű legértékesebb része a Kyrie, egészen új színű megkapó vízió: amint a zenekar sötét, komor mélységeiből, először még tétován, de lassanként mindjobban összeölelkezve felpanaszkodnak a gyönyörű ívelésű énekszólamok, a halkan meg-megdördülő dobok kísérteties fenyegetése közepette. Rövid enyhülést nyújt a bizalom hangja a Christe eleison szavainál, hogy utána annál erősebb szenvedéllyel újuljon fel az «Uram irgalmazz» könyörgése. Komoly szépségeket találunk a Credóban (az Incarnatustól kezdve) és az Agnusban is, míg az Osannák lendülete talán kissé erőszakolt és elaprózott. Pikéthy Tibortól sokat várunk. Zongoraszerzeményeiből eddig csak kóstolót kaptunk: apró finom hangulatképeket. Véleményünk szerint igazi talaját a monumentális zenében találja meg, szólóhangszereken pedig az orgonában, ahol erős polifonikus érzéke legszabadabban bontakozhatik ki.