Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 1-2. szám · / · Fóthy János:
Mért nem maradtam végig Mestered
S Te lábaimnál térdelő tanítvány
Szavakbanyilt bimbós Csodákra nyitván
Figyelve égő ajkad és szemed?
Adásraértebb, mint Égből eredt
Megismerésem s számra mért meredt
A bölcsi szó lágy fürtjeid simítván?
Ámulva nyujtott ajkaidra hulltam,
Hogy csókba halt el rajt a kérdezés,
S mért nem lehet, hogy melletted maradjak,
Ha nincs immár mit tékozolva adjak,
Csak önmagam. - És mért, hogy ez kevés?...