Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 3. szám · / · Balázs Sándor: A BAKÓ LÁNYOK

Balázs Sándor: A BAKÓ LÁNYOK
IV.

Naca az ablakhoz állt és onnan leste, mikor jön a gróf. Teltek az órák, mindjárt este lesz, az öregek felrakják a lucernát és itthon teremnek. Akkor aztán vége! Ki tudja, elmegy-e Juli máskor is átengedi-e neki a grófját. Lehet, hogy már ezt is megbánta és akkor ő hordhatja a keresztjét, akiről azt sem tudja, honnan szakadt rá. Belesápadt a gróf várásába, de már számítgatta magába, kire fogja rá a gyereket, vagy melyikhez menjen feleségül a sok közül. Ha az öregek szidják érte, hát akkor itt hagyja őket és elmegy Pestre szolgálni, Nem fél ő, hogy nem tud megélni. De azért mégis legjobb volna a gróf. Nem való annak a málészájú Julinak.

A hídpadló dobogása minduntalan megremegtette. Szekerek jöttek, tehenek - nem Gyuri gróf. Kiment a konyhára, hogy levesse a kék réklijét, amit a gróf tiszteletére vett magára és odategye a vacsorát, amikor rányitott a méltóságos úrfi , Soha jobbkor! A két fiatal meztelen kar, ahogy meglepett szégyenlősséggel fonódott keresztbe a melle fölött, a gróf kíváncsiságát, mit Naca fölkeltett benne, egyszerre kívánsággá élesztette.

- Aggyisten! No mi az Naca... te vagy az?

- Én kezit csókolom.

- Hát Juli?

- Kiment a mezőre.

- Aztán te maradtál itthon engem várni?

- Csak hogy megmondjam a méltóságos úrfinak...

- No ez derék!

A gróf leült, a lány pedig iparkodott a réklijébe bújni.

- Hagyd el Naca, ne öltözködj, én úgyis megyek.

- Ne tessék azért sietni, mingyár itthon lesz a Juli - mondta Naca és a gróf megint úgy látta, mintha gúnyosan mosolyogna rajta. Ebadta parasztkölyke, hogy mer ez így nézni? No megállj, majd megtanítalak én!

- Gyere közelebb - parancsolt rá nyersen.

- Mér?

- Azért! Ide állj! Közelebb. Dobd el azt a blúzt!

Naca megszeppenten fogadott szót, a veleszületett alázatosság most legyőzte a fölényt, amit minden férfival szemben érzett, aki őt megkívánta. De csak egy pillanatra hunyászkodott meg. Hogy a gróf a karja után nyúlt és megszorította és látszott a szemén, hogy akar tőle valamit, megint egyszerre a régi lett.

- De jó húsban vagy te lány! - mondta Gyuri gróf. Aztán mondd, kit ölelgetsz te ezzel ni?

- A szeretőmet! - vágta oda Naca nevető foggal.

- Van, úgy-e?

- Nem is egy!

- Hát engem elfogadnál-e szeretőnek?

- A méltóságos úrfi a Julié, csak maradjon meg annak.

- Nem mondjuk meg neki.

- Akkor se! Nem való hozzám a méltóságos úrfi.

De a gróf már a derekához nyúlt és ölelte magához. Naca azonban egy fordulással elpöndörült tőle.

- Maradhasson a méltóságos úrfi - emelkedett a kis kemény melle.

- Gyere ide, nem bántalak.

- Azt csak úgy mondja, a méltóságos úrfi.

A gróf fölkelt a helyéről és nagyot billenve a felsőtestével feléje indult. De Naca az ajtó felé hátrált.

- Kiszaladok, bizisten, ki az udvarra, ha nem hagy békén az úrfi - mondta a szája, de a szeme bíztatott, hívott, perzselt.

- A fene essen a bőrödbe, mitől félsz, bolond! Nem bántalak én. Gyere közelebb no. Valamit akarok mondani.

- Igy is meghallom.

- Azt akarom mondani neked, hogy... hogy ezentúl te lész a szeretőm, nem a Juli.

- Van eszibe a méltóságos úrfinak!

- Szentuccse, ha mondom.

- Nem, nem.

- No jól van, nem, ha nem akarod. De legalább ülj le ide ni, hadd nézzelek meg jobban.

- Nincs énrajtam mit nézni.

A grófot elfutotta a méreg. Disznó büdös parasztja morgott magában. A lába is sajgott, nem szokott ő ilyen sokáig egy helyben állni rajta.

Naca észrevette, hogy haragszik. Most ő lett szelídebb.

- Jól van, közelebb megyek, de igazán...

- Ugyan ne félj, bolond. Köllesz is te ne nekem.

Hanem ahogy Nacát elérhette, megfogta a csuklóján a kezét és kegyetlenül megszorította. Nem szólt hozzá egy szót sem, csak ledöntötte a Juli ágyára. A lány elöbb rúgott, harapott, nevetve visongott, aztán elhellgatott és két meztelen karjával átölelte Gyuri gróf nyakát.

A konyhában már egész sötét volt, amikor hallották a kaput nyikordulni.

- Megjöttek! - ugrott fel Naca és kapta magára a réklit.

A gróf búcsúzóra még megveregette az égő arcát, majd gyorsan belenyúlt a tárcájába és olvasatlanul néhány papírpénzt adott neki.

- Nesze te, kis majom te...

Aztán ment. Az udvaron szembe találkozott a két öreggel és Julival.

- Jól adott a lucerna? - vetette oda félválrol a köszönésükre és többet rájuk sem nézve felült a lovára s a nyitott kapun át elvágtatott.

- Hű, micsoda egy lány! - törülte meg a verejtékes homlokát. Százszor többet ér, mint a másik!...

Naca pedig bedugta a mellébe a pénzt, az ágyat hamar elsimította és kinyitotta a konyhaajtót. Ahogyan dacosan, büszkén ránézett Julira, az mindent megértett és a szívét irigység szorította össze. Az öregek is sejtettek valamit, de nem szóltak. Várták, hogy Naca eldicsekszik a gróffal, de az másról beszélt, hogy kik voltak odakint, mikor kezdik meg az aratást, micsoda meleg volt máma, aztán mihelyt tehette, kiment az udvarra. Kipattanó jókedve nótázásban talált szabadulást. Juli a konyhában tett-vett és hallgatta annak a diadalmas hangját.