Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 3. szám · / · Balázs Sándor: A BAKÓ LÁNYOK
Naca az ablakhoz állt és onnan leste, mikor jön a gróf. Teltek az órák, mindjárt este lesz, az öregek felrakják a lucernát és itthon teremnek. Akkor aztán vége! Ki tudja, elmegy-e Juli máskor is átengedi-e neki a grófját. Lehet, hogy már ezt is megbánta és akkor ő hordhatja a keresztjét, akiről azt sem tudja, honnan szakadt rá. Belesápadt a gróf várásába, de már számítgatta magába, kire fogja rá a gyereket, vagy melyikhez menjen feleségül a sok közül. Ha az öregek szidják érte, hát akkor itt hagyja őket és elmegy Pestre szolgálni, Nem fél ő, hogy nem tud megélni. De azért mégis legjobb volna a gróf. Nem való annak a málészájú Julinak.
A hídpadló dobogása minduntalan megremegtette. Szekerek jöttek, tehenek - nem Gyuri gróf. Kiment a konyhára, hogy levesse a kék réklijét, amit a gróf tiszteletére vett magára és odategye a vacsorát, amikor rányitott a méltóságos úrfi , Soha jobbkor! A két fiatal meztelen kar, ahogy meglepett szégyenlősséggel fonódott keresztbe a melle fölött, a gróf kíváncsiságát, mit Naca fölkeltett benne, egyszerre kívánsággá élesztette.
- Aggyisten! No mi az Naca... te vagy az?
- Én kezit csókolom.
- Hát Juli?
- Kiment a mezőre.
- Aztán te maradtál itthon engem várni?
- Csak hogy megmondjam a méltóságos úrfinak...
- No ez derék!
A gróf leült, a lány pedig iparkodott a réklijébe bújni.
- Hagyd el Naca, ne öltözködj, én úgyis megyek.
- Ne tessék azért sietni, mingyár itthon lesz a Juli - mondta Naca és a gróf megint úgy látta, mintha gúnyosan mosolyogna rajta. Ebadta parasztkölyke, hogy mer ez így nézni? No megállj, majd megtanítalak én!
- Gyere közelebb - parancsolt rá nyersen.
- Mér?
- Azért! Ide állj! Közelebb. Dobd el azt a blúzt!
Naca megszeppenten fogadott szót, a veleszületett alázatosság most legyőzte a fölényt, amit minden férfival szemben érzett, aki őt megkívánta. De csak egy pillanatra hunyászkodott meg. Hogy a gróf a karja után nyúlt és megszorította és látszott a szemén, hogy akar tőle valamit, megint egyszerre a régi lett.
- De jó húsban vagy te lány! - mondta Gyuri gróf. Aztán mondd, kit ölelgetsz te ezzel ni?
- A szeretőmet! - vágta oda Naca nevető foggal.
- Van, úgy-e?
- Nem is egy!
- Hát engem elfogadnál-e szeretőnek?
- A méltóságos úrfi a Julié, csak maradjon meg annak.
- Nem mondjuk meg neki.
- Akkor se! Nem való hozzám a méltóságos úrfi.
De a gróf már a derekához nyúlt és ölelte magához. Naca azonban egy fordulással elpöndörült tőle.
- Maradhasson a méltóságos úrfi - emelkedett a kis kemény melle.
- Gyere ide, nem bántalak.
- Azt csak úgy mondja, a méltóságos úrfi.
A gróf fölkelt a helyéről és nagyot billenve a felsőtestével feléje indult. De Naca az ajtó felé hátrált.
- Kiszaladok, bizisten, ki az udvarra, ha nem hagy békén az úrfi - mondta a szája, de a szeme bíztatott, hívott, perzselt.
- A fene essen a bőrödbe, mitől félsz, bolond! Nem bántalak én. Gyere közelebb no. Valamit akarok mondani.
- Igy is meghallom.
- Azt akarom mondani neked, hogy... hogy ezentúl te lész a szeretőm, nem a Juli.
- Van eszibe a méltóságos úrfinak!
- Szentuccse, ha mondom.
- Nem, nem.
- No jól van, nem, ha nem akarod. De legalább ülj le ide ni, hadd nézzelek meg jobban.
- Nincs énrajtam mit nézni.
A grófot elfutotta a méreg. Disznó büdös parasztja morgott magában. A lába is sajgott, nem szokott ő ilyen sokáig egy helyben állni rajta.
Naca észrevette, hogy haragszik. Most ő lett szelídebb.
- Jól van, közelebb megyek, de igazán...
- Ugyan ne félj, bolond. Köllesz is te ne nekem.
Hanem ahogy Nacát elérhette, megfogta a csuklóján a kezét és kegyetlenül megszorította. Nem szólt hozzá egy szót sem, csak ledöntötte a Juli ágyára. A lány elöbb rúgott, harapott, nevetve visongott, aztán elhellgatott és két meztelen karjával átölelte Gyuri gróf nyakát.
A konyhában már egész sötét volt, amikor hallották a kaput nyikordulni.
- Megjöttek! - ugrott fel Naca és kapta magára a réklit.
A gróf búcsúzóra még megveregette az égő arcát, majd gyorsan belenyúlt a tárcájába és olvasatlanul néhány papírpénzt adott neki.
- Nesze te, kis majom te...
Aztán ment. Az udvaron szembe találkozott a két öreggel és Julival.
- Jól adott a lucerna? - vetette oda félválrol a köszönésükre és többet rájuk sem nézve felült a lovára s a nyitott kapun át elvágtatott.
- Hű, micsoda egy lány! - törülte meg a verejtékes homlokát. Százszor többet ér, mint a másik!...
Naca pedig bedugta a mellébe a pénzt, az ágyat hamar elsimította és kinyitotta a konyhaajtót. Ahogyan dacosan, büszkén ránézett Julira, az mindent megértett és a szívét irigység szorította össze. Az öregek is sejtettek valamit, de nem szóltak. Várták, hogy Naca eldicsekszik a gróffal, de az másról beszélt, hogy kik voltak odakint, mikor kezdik meg az aratást, micsoda meleg volt máma, aztán mihelyt tehette, kiment az udvarra. Kipattanó jókedve nótázásban talált szabadulást. Juli a konyhában tett-vett és hallgatta annak a diadalmas hangját.