Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 23. szám
Fűzzétek nótába nevét karcsú szeretőmnek,
drága kilenc Múzsák, szebb lesz, akiről ti daloltok!
Szíria lányának csúfol mindenki, soványka
naptól barna leány - de szívem szeme méz-színűnek lát.
A violák se világosak, és sötétszín a jácint,
mégis színesek ők és díszei a koszorúknak.
Kecske a gyenge füvet, farkas hajszolja a kecskét,
eke után daru száll: úgy járok én teutánad.
Krőzus kincse ha lenne enyém, kiveretném
képeinket arany fogadalmúl Aphroditének,
téged a nádsíppal, kezeidben rózsa vagy alma,
magamat új ruhába, vasárnapi drága cipővel.
Édes, a lábad olyan mint könnyű disz oszlopok alján,
hangod muzsika, mozdulatod kimondani nincs szó.