Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 21-22. szám
Vegyétek és egyétek, ím a testem,
amely tiérettetek töretik.
No tudjátok meg, hát elestem!
E sorsot itt most sokan követik,
a halott, mint a csillag a nagy égen,
mely egykedvűen ragyog le nekik.
Én autót akartam - ó, nem is régen -
és szeretőmnek szép, karcsú cipőt,
ó, mennyi vágyam volt e földön nékem!
De cserbe' hagytak ím a rút idők,
már nem ragyognak nékem messze, Pesten
a messzi paloták s a messzi nők.
Vegyétek és egyétek, ím a testem,
amely tiérettetek töretik,
nyugodjatok meg: már elestem
és utamat még ezrek követik.
A szeretőnk már mosolyoghat rátok
és leányaink oldhatják öveik,
napfényben éghet gyönyörű hazátok,
a tiétek a vigasság s a vágy
s a szerelem... És tiétek az átok!