Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 20. szám · / · Figyelő

Bálint Aladár: Két kiállítás
A Szépművészeti Múzeum új szerzeményei. (Második sorozat)

A Szépművészeti Múzeum első emeletén még látható az 1913-1917. évek folyamán megszerzett képek, szobrok, érmek, nagy értékű kiállítása. A földszinten már új gyűjtemény mutatja az utolsó másfél esztendő gyarapodását. Ez utolsó másfél év alatt természetesen nem gazdagodhatott a múzeum oly nagy mértékben, mint az előző esztendőkben, mindössze 63 számot foglal magában a kiállítás katalógusa. Hatvanhárom műtárgy megszerzése is nagy gazdagodást jelent. Ha figyelembe vesszük, hogy az új szerzemények kevés kivétellel vitán felül értékes darabok és művészettörténelmi szempontból is nagyon fontosak, akkor meg lehetünk elégedve a múzeum munkájának eredményével.

A szerzemények túlnyomó része magyar mesterek munkája, ami a külföldi szerzésnek izoláltságunkból eredő akadályainál fogva természetes is. Nagy körültekintéssel és művészi programjához híven válogatta össze a múzeum vezetősége az anyagot. A nagybányai iskola legkitűnőbb termékei immár méltó helyre kerültek és a múzeumi együttesben jelentőségüknek megfelelő helyet elfoglalhatják. Jánosi Béla hagyatékának legszebb darabjait sikerült legutóbb a múzeum számára megszerezni. Ferenczy Károly fiatalkori mesterművei és Grünwald Béla legjobb teremtő szakából származó "Tavaszi kiránduláson" kívül viszontláttuk Kernstok Károly "Szilvaszedők" című korszakos alkotását.

Több múzeumbarát anyagi segítsége lehetővé tette, hogy a berlini Kaufmann gyűjtemény elárverezésén Colijn de Coter pompás Kesergő Magdolnáját is megvásárolhassa a múzeum. Több múltszázad-eleji kép nyitja meg a sort. Györgyi (Giergl) Alajos enyhén sugárzó képe, Waldmüller két portréja, Weber Henrik kettős arcképe jelentékeny mértékben emelik a biedermeier mesterek korábbi gyűjteményének értékét és teljességét. Carl Rahl arcképe is komoly értéket képvisel.

Paál László "százéves asszony" című képén a táj dominál, az asszony alakjának nyilván a téma irodalmi vonatkozásában van csupán valamely jelentősége. A rajz nyersen kiélezve emelkedik ki a ködös atmoszféra vastag tónusából. Lenyűgöző, szomorúságra hangoló vászon, ahol a színek beletemetkeznek a tompa, fénytelen barnaságba.

Deák Ebner Lajos művészetét végül a mesterhez méltón fogják képviselni az új szerzemények, a fiatalkori Fifin című kép és nagyobb szabású női arcképe.

Jendrássik Jenő és Kéméndy Jenő fiatalkori munkái ugyancsak új világításba helyezik e két művész képességeit.

Szinyei Merse Pál nevezetes Pacsirtá-ja, Rippl Rónai József fekvő nője, Hatvany Ferenc erőteljes interieurje, Koszta József két vászna, Munkácsy Mihály önarcképe és nejének arcképe a művészeket jellemző és muzeális érték tekintetében helytálló darabok. Ferenczy Károly négy képét bízvást tekinthetjük a most kiépülő magyar gyűjtemény erősségeinek. Márciusi estje, annak idején (1903-ban) úgy hatott, mint az akadémizmustól való felszabadulás harsogó igéje. Merész cselekedet, mely távoli lehetőségek felé irányítja a szemlélőt. A Keresztlevétel és a Hegyi beszéd mellett, a mester friss naturalizmusának úgy hiszem e vászon a legértékesebb terméke. Széles fényfoltok világítanak a falusi kertfal síkján. Lágyan elomló akkordokban hangzik fel a lenyugvó tavaszi nap búcsúszava, zengését nem zavarja a lármás ember jelenvalósága. Napos délelőtt című képe forró sugárzás, a beteljesülés tikkadtságát érezzük e vászon előtt. A fehér abroszon végigkúszó kék árnyékok, az uralkodó zöld színtömege hatalmas erővel érzékeltetik a nyarat. Kettős arcképe, müncheni korából való fiúarcképe mind más és más stáció eredményeiről ad számot. Ferenczy Károly művészetét a Szépművészeti Múzeum modern képtárának anyaga most már gazdagon, minden vonatkozásában demonstrálja.

Kernstok Károly Szilvaszedők-je ma is teljes érvényű emléke a mester naturalista szakának. Szépségei nem fakultak, a törekvés őszintesége, a fiatalos merészség lendülete ma is megkapja a szemlélőt. Kernstok már messzire túlhaladta egykori céljait, ez alkotása azonban ugyanazt az erőt, eruptív tartalmat vetíti ki magából, mint másfél évtizeddel ezelőtt, amikor a meg nem értők dühe fogadta. A színek szinte sisteregnek. A ruha piros, kék és zöld tónusát ragyogó zománc borítja.

A klasszikus mesterek munkái között Colijn de Coter délnémetalföldi festő Kesergő Magdolnája a legkimagaslóbb alkotás. A kép előterét egészen betölti Magdolna alakja, a háttérben erősen kicsinyítve látható a keresztre feszítés jelenete. A főalak gazdag ruházata, sugárzó szépsége, a naturalizmus által még nem érintett klasszikus északi stílust reprezentálja. Rendkívül nemes a figura testtartása, arcának gyengéd vonalai, az üde színek, a faktúra makulátlan tisztasága Rogier de Weyden alkotásaira emlékeztetnek.

Cornelis van Haarlem és Geertgentot Sint Jans Követőjének képei a Kilényi gyűjteményből valók. Mind a kettő (a második különösen) ritkaságszámba megy. Geertgen követőjének Sirbatétele kérlelhetetlen realizmussal megfestett munka. E képek sokkal teljesebbé teszik majd a primitív németalföldi mesterek fogyatékos kollekcióját.

Claesz Moeyaert, Harmen Hals művészetét szerencsésebben képviselik a múzeumban már régóta meglevő képeik. De ajándéknak nagyon értékesek.

Pieter Lastmann műve a Rembrandt előtti hollandi iskola érdekes és jellemző darabja.

Plasztikai szerzemények: Moderno XVI. századbeli kitűnő olasz éremművész különös előszeretettel mintázta meg az oroszlán testét. Ősi plasztikai erő mutatkozik a hatalmas izmok kidudorodásának, a viaskodó állati test rugalmasságának érzékeltetésében. Peter Flöttner (XVI. század) nem oly monumentális mint déli társa, a részletekre nagyobb gondot fordít, aprólékos pontossággal formát forma mellé helyez, a test minden egyes vonala, a ruha redőzete élesen, bámulatos elkülönültséggel jelentkezik plakettjein. Azonban e részletek nem esnek széjjel: tökéletes egészet adnak. Egy 1400 körül élő magyar szobrász festett faszobra és egy vele egykorú flamand mester apró alabástrom madonnája anyagban, méretekben, a téma feldolgozásában merőben különböző alkotások, egymástól távoleső két ország szülötte formálta őket, de a kor közös szelleme, a naiv áhítat, idealizáló akarás, a tradíciók azonossága rokonságot teremt közöttük.

Aristide Maillol archaikusan tömör bronzfigurája méltó párdarabja e művész korábban megszerzett szobrának. Rodin nyugtalan irodalmiságával szakító generáció törekvéseinek kiváló példaképe e zömök női alak. A stabilitást és a plasztikai zártságot illetőleg eszméit tökéletesen sikerült Maillolnak keresztülvinni és testté váltani e művében. Megközelítette a hindu mesterek nagy egyszerűségét.

Vedres Márk márványból faragott női aktján a vonalak csupán sejtetik az összevont, leegyszerűsített formákat. A mozgás nemes ritmusa, a törvényszerű, de nem kiélezett mesterkélt térkitöltés emelkedetté, nobilissá teszik e szoborművet.

Az új szerzeményeknek majdnem fele ajándék.

*

Ferenczy Károly hagyatékának, gyermekei munkáinak kiállítása. (Ernst múzeum.)

Ferenczy Károly jelentőségét, munkásságának értékét, továbbható, termékenyítő erejét a kritika már megállapította és megállapításait a köztudatba vitte. Az elpihent mester alakja egyre tisztultabban áll előttünk, az utolsó esztendők elbágyadása (miben betegségének döntő szerepe volt) a férfias teremtő szak nagyszerű megkezdéseinek jelentőségét nem csökkentheti. Az Ernst múzeum hagyatéki kiállításán Ferenczy próbálkozásainak kisebb értékű, kevésbé fontos töredékei, vázlatok, azonkívül élete estjének néhány halovány emléke került napvilágra. Egy-két régi képe, mint Orfeusz (67 szám), bármennyire értékes is, fogyatékosan ad képet a mester egykori alkotó erejétől.

Leánya Ferenczy Noémi egyedülálló kivételes tehetség. Gobelinjeit mintha nem is színes fonálból, hanem holdsugárból szőtte volna. Átszellemülten, szűzies tiszta formaérzéssel népesíti be álomszerű figuráikat, mesebeli fákkal, madarakkal gobelinjeit. Moll akkordok ezüstcsengése suhan át a fonalak szövevényén. Kristálytiszta vonalakkal leheli papírra vázlatait.

Ferenczy Valér munkásságának súlypontja egyre észrevehetőbben a grafika felé terelődik. Képességei szerencsésebben érvényesülnek rézkarcaiban, mint vásznaiban Nem a sablonos rézkarcoló, ki a fény és árnyék játékainak kiaknázását, a valőrök hamisítását űzi, gondosan ügyel a rajz tisztaságára, kompozícionális gondolatait szabatosan fejezi ki.

Ferenczy Béni sokat tanult utolsó szereplése óta, de szobrait még mindig nem duzzasztja a vérbeli plasztikus ereje. Túlságosan sok hatás kereszteződik össze bennük. Kissé spekulatív és nem eléggé spontán e kétségkívül tehetséges fiatal művész. Meller-plakettje egészségesebb, mint egyéb munkái. Ferenczy Béni sokat tanul és hisszük, hogy komoly munkálkodásának eredménye nem marad el.