Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 14. szám

Fazekas Frey Imre: A Margithíd pesti oldalán vasárnap este

Pompás rakéta íme most a Híd,
Megmeredett a tikkadt alkonyatban,
Buda és Pest közt a Duna fölött.

Az Ég elhervadt ibolyák szinében
A Híd fölött áll mozdulatlan csöndben,
S a Híd szikrázik a vad színözönben.

És jönnek most ezernyi emberek,
Perkálok, selymek, vásznak bimbulása,
Lángzó bokréta - együtt a Hidon.

Az Isten, e bölcs pirotechnikus,
Vezető őket, s szabja meg irányuk,
És mámoroktól csuklik meg a lábuk.

Óh, szent rakéta, dús, pompás, csudás,
Egy-egy kis élet minden kis virága,
S egy-egy halál, ha egy-egy szál lehull.

Jönnek felém és itt a Híd kitágul
És átsímul a pesti út kövére,
S a tömeg ömlik. Ez az ucca vére.

Ömlik, elömlik, hullámban zuhog,
Isten, szivem, meg én: vigyázunk rája.

És elborít mindent az Éj homálya.