Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 13. szám · / · Lányi Sarolta: Már neked írom

Lányi Sarolta: Már neked írom
III.

Nem mondja senki el neked, mi voltam
s te már csak annak látsz, mivé lekoptam.
Hisz én magam se nézek már a múltba.

Fáradt, kopár nő, százgondú, sekély
már rég nem ír, csak sír s nem is beszél,
mert durva zaj lett hangjának zenéje,

ilyennek látsz, hajtása halvány búnak.
De aztán egyszer tebenned kivirúlnak
anyád régholt ifjú reményei.

Az é n álmaim álmodod tovább
megnyilnak néked mind mind a csodák
anyád ifjú szemét kápráztatók.

Ne mondja senki el neked, te éld át
az ifjúságom. Im ezt hagytam én rád
könnyes sorsomból sarjadó virágom.