Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 9. szám
Körül sötét és égig érő, veszejtő, hűvös ciprus-rengeteg,
Fölötte villanó mély kék az ég,
Felhője sincs, csak áll nyugodtan és perzselő nap ég fölötte rég.
Ciprus közül kék égre lomhul a Templomod egy sziklacsúcs felett,
Alatta meddő kőmező, halál,
Se víz, se fű, se enyhe árny rajt', falut, várost a vándor nem talál.
Talp-égető, fullasztó márványlépcső viszi a fáradt lépteket
Tested merev, hűs temploma elé,
Amelynek homlokúl a vágyak vergődését ős Hellász vésdelé.
A háromszögben öt szoborkép: az egy fetreng, térdel s kulcsol kezet
A második, középen felfeszűl
A vágyban harmadik, lerogy emez zokogván, s végül holttest terűl.
Hat oszlop tartja, sárga, régi márvány, elhajló lombú, dús fejet
Bontó pazar korinthi oszlopok,
Előttük két nagy kandeláber lángjában bús szerelmem ég, lobog.
1918. április 14.