Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 5. szám · / · Laczkó Géza: Sey Tamás levelei

Laczkó Géza: Sey Tamás levelei
Regény
Augusztus 16.

"Un seul étre manque et tout est dépeuplé!" - járja már napok óta fejem Lamartine bánatos sora.

A tücsök még egyre fújja komikus, kedves, együgyű nótáját: cücüccü-cücürű, eltévedt madárfiók is úgy megcsiripel itt az ágon, vörös kis ördög mókusok kergetőznek a fákon... Mi haszna?

Egy valaki hiányzik és minden néptelen!

Régen az erdő komoly baritonban szonátákat zúgott, kacagó-dalt énekelt a szél, a messze tavak titkos, enyhítő, mély-zöld hívással ragyogtak a völgyek alján, a lomha Szitnya úgy feküdt meg amott, mint szerelmes asszony, bájait nem takarva, a táncoló levegő alatt zölden-tarkán, szerelmesen várt rád a rét, a Tanád buksi csúcsa bizalmasan bámészkodott eléd...

S most, mert valaki elment, minden üres, kihalt!