Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 18. szám · / · Dr. Hesslein József: A köztisztviselő-probléma

Dr. Hesslein József: A köztisztviselő-probléma
II.

Hogy a tisztviselők gazdasági helyzete mennyire leromlott, hogy egyáltalában nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a tisztviselők ma a szó teljes értelmében éheznek, nyomorognak, azt ma már mindenki tudja. De a tisztviselőkérdés tárgyalásánál nemcsak az a fontos, hogyan bír egy tisztviselőcsalád megélni havi 166 koronából, mikor egy kiló zöldfőzelék 3 koronába kerül, hanem nagy fontosságú konzekvenciák folynak a tisztviselők gazdasági, társadalmi és politikai helyzetének a többi társadalmi osztályokéval való összehasonlításából.

A magyar miniszterelnök évi fizetése 40.000 korona. A miniszterek fizetése 24.000 korona. A kúria elnökének a fizetése 24.000 korona, a magyar államvasutak elnökéé pedig 15.000 korona évente. Azt senki sem fogja kétségbevonni, hogy ezeknek a tisztviselőknek a munkája összehasonlíthatatlanul sokkal értékesebb, mint például egy bankigazgatónak, nagykereskedőnek, gyárvezetőnek a munkája. És ez utóbbiak jövedelmét óvatos becslés szerint átlag 100.000 koronán felül tehetjük. De ez csak a kis és középintézetek vezetőinek a jövedelmi átlaga. Egyes nagybankok, nagyvállalatok vezetőinek a jövedelme tudvalevőleg meghaladja a milliót. Egy tölténygyár igazgatója legutóbb 40.000 korona fizetésemelésben részesült.

A magyar államvasutak elnökének, mint mondottuk 15.000 korona a fizetése. Hogy ez mily nevetségesen csekély, s hogy ennek a csekély voltával mennyire tisztában van maga az állam is, azt legjobban illusztrálja a jelenlegi vasúti elnökkel kötött szerződés. Az államvasutak nívója az előző elnök vezetése alatt nagyfokú hanyatlást mutatott, amit azzal magyaráztak, hogy a vezető bürokrata volt és nem szakember. Szakembert akartak tehát a vasút élére állítani. Tolnay Kornél alkalmasnak látszott a nagy feladatra: az államvasutak reorganizálásának feladatára. Ámde ő nem volt hajlandó ezt a nagyhorderejű munkát évi 15.000 koronáért elvégezni, a kormány is belátta ennek a fizetésnek csekély voltát és Tolnayval olyan szerződést kötött, mely neki évi 80.000 korona jövedelmet biztosít. Amíg tehát a törvény ezt a munkát 15.000 koronával díjazza, az opportunitás rákényszerítette az államot, hogy ugyanezért a munkáért mégis 80.000 koronát fizessen egy szakembernek. Mit jelent ez? Ez annak a beismerését jelenti, hogy a 15.000 koronával díjazott alkalmazott munkája nem ér többet 15.000 koronánál, és ha azt akarjuk, hogy ugyanezt a munkát úgy végezzék el, hogy 80.000 koronát is megérjen, akkor ezért a munkáért éppen az állam és a társadalom érdekében meg kell fizetni a 80.000 koronát. Más szóval nemcsak a munkásnak, hanem a munkáltatónak is érdeke, hogy a munka teljes értéke szerint díjaztassék, vagyis a munkadíjon való takarékoskodás nagyon rossz pénzügyi politika.

A vasúti elnök esetében az állam ezt belátta ugyan, de nem akadt egy nagykoncepciójú pénzügyi politikus, ki ezt az elvet az összes közalkalmazottak fizetésére és munkájára alkalmazni próbálta volna. Úgyhogy még ma is fennáll az a lehetetlen állapot, hogy az ország legnagyobb üzemének: az államnak a munkásai kapják viszonylag a legkisebb fizetést. Ha egy magyar miniszternek abból a fizetésből kellene megélnie, amit miniszteri munkájáért kap, akkor - bátran elmondhatjuk - nélkülöznie kellene. A magyar miniszter éppoly rosszul fizetett proletárja az államnak a bankigazgatókhoz s a többihez viszonyítva, mint a kistisztviselők az ország bármely polgára mellett.

A magyar köztisztviselő, aki 13 évi iskolázás után az állam szolgálatába lép, 3-6 évi díjnokoskodás után jut el a kinevezéshez. Ez a kinevezés évi 1400 korona fizetést jelent. Ez idő szerint ehhez 600 korona háborús segély járul. Összesen tehát évi 2000 korona, vagyis havi 166 korona 66 fillér a jövedelme. Az előléptetés egészen ez év augusztus közepéig 4 évenként történt évi 200 koronával. Augusztus 14-én adott ki a kormány egy rendeletet, amely az 1917. évi IX. törvénycikk alapján ezt a «várakozási időt» 4 évről 3 évre szállítja le. Ez a törvény azonban csak a jövőben fogja éreztetni szerény hatását és így a tisztviselők mostani kereseti viszonyait csak a régi 4 évenkénti előléptetések alapján állapíthatjuk meg, melynek illusztrálására szolgál a tisztviselők utolsó 3 kategóriájának fizetését és háborús segélyét feltüntető következő táblázat:

XI. fizetési osztály.

Kezdő fizetés 1400 K, háborús segély 600 K, összesen 2000 K = havi 166,66 K.

Négy év után 1600 K, háborús segély 600 K, összesen 2200 K = havi 183,33 K.

Újabb 4 év után 1800 K, háborús segély 630 K, összesen 2430 K = havi 202,50 K.

X. fizetési osztály.

Kezdő fizetés 2000 K, háborús segély 700 K, összesen 2700 K = havi 225 K.

Négy év után 2200 K, háborús segély 770 K, összesen 2970 K = havi 247,50 K.

Újabb 4 év után 2400 K, háborús segély 840 K, összesen 3240 K = havi 270 K.

IX. fizetési osztály.

Kezdő fizetés 2600 K, háborús segély 910 K, összesen 3510 K = havi 292,50 K.

Négy év után 2900 K, háborús segély 1015 K, összesen 3915 K = havi 326,25 K.

Újabb 4 év után 3200 K, háborús segély 1120 K, összesen 4320 K = havi 360 K.

Egyik fizetési osztályból a másikba a múltak tapasztalatai szerint 10-12 év alatt megy át a tisztviselő. Ha a kedvezőbbet, a 10 évet vesszük alapul, akkor éppen 28 évi szolgálat kell ahhoz, hogy a tisztviselő a IX. fizetési osztály első kategóriájába jusson, ami fizetéssel és háborús segéllyel együtt havi 360 korona jövedelem. Ebbe a 28 évbe azonban nincsen beszámítva a díjnoki idő, ami pedig átlag legalább 4 évre tehető.

(Az új kormányrendelet a várakozási időket egy évvel megrövidíti, tehát a tisztviselő a jövőben 6-8 évvel hamarabb jut el erre a fizetési fokra, tehát a díjnoki időt is beszámítva éppen egy negyed század alatt.)

Lássuk már most, hogy a többi társadalmi osztályokhoz tartozóknak mennyi most a jövedelmük.

Egy 13 éves kályhafűtő gyereknek 120 korona a havi fizetése (m. kir. dohányjövedék központi igazgatóságánál), tehát majdnem annyi, mint egy kinevezett tisztviselőnek. A Duna-parti hajóállomás építkezésénél megkérdeztük, hogy mennyit keres egy 12 éves napszámosfiú. Egy ilyen gyerek napi keresete 5 korona 50 fillér, ez havonta 150 koronát tesz ki, egy 16 éves munkásnak pedig 11 korona az egy napi keresete, havonta tehát cirka 300 korona. Gál és Bak szíjgyártó cégnél egy munkásleánynak órabére 1 korona 40 fillér, tehát 13 1/2 órai napi munkaidő mellett naponta 18 korona 90 fillért keres. Havi 25 munkanapot számítva ez havi 472 korona 50 fillért tesz ki. Ennyit egy állami tisztviselő 40 év alatt is alig ér el.

Egy borbélysegéd megkeres havonta 320-340 koronát. Az állami vasgyárban a legprimitívebb vasmunkás, mikor felszabadul, havonta 300-340 koronát keres (tehát többet, mint egy miniszteri számtanácsos), míg egy képzettebb rézesztergályos havi jövedelme körülbelül 700 korona. A Lipták-gyárban, vagy a Ganz-Danubius-gyárban a felszabaduló vasmunkás órabére 2,50 kor., ez napi 10 órát számítva, 25 koronát tesz ki, 25 munkanapra tehát 625 korona havonta. A csepeli tölténygyárban a jobb ipari munkás napi keresete eléri az 50 koronát, ami havonta 1250 koronának felel meg. Egy mészároslegény napi keresete 50-70 korona.

Ismerek egy nyugdíjas vasúti tisztviselőt, aki most a Haditermény r. t.-nál végzi ugyanazt a munkát, amit azelőtt a vasútnál végzett (a fuvarleveleken a vasúti szállítási díjak kiszámítását) és míg a vasúttól ezért a munkáért havi 216 koronát kapott, a Haditerménynél 720 korona a havi fizetése.

A kisgazda jövedelmét nem lehet ilyen pontosan megállapítani, de a mezőgazdasági termények (nemcsak a gabona, hanem a főzelék, gyümölcs, bor, stb), valamint az állattenyésztési produktumok (hús, zsír, tej, tojás) árának óriási emelkedéséből könnyen megállapíthatjuk, hogy a magyar gazdaközönség jövedelme a háború alatt legalább a négyszeres-ötszörösére emelkedett (a tisztviselőké pedig csak legfeljebb 35 százalékkal) és ha hozzávesszük, hogy az élelmi cikkeit jórészt maga termeli magának, ruházati cikkekben pedig sokkal kevesebb a szükséglete, mint a tisztviselőnek, akkor azt mondhatjuk, hogy az ő 400 százalékos jövedelemszaporulatuk mellett életszükségletük kielégítésének költségei legfeljebb 100 százalékkal nőttek meg és így 300 százalék jövedelmi fölöslegük marad a háború előtti állapothoz képest.

Nem szükség még több összehasonlító példát felhoznom ez aránytalanság bizonyítására. Nem fér kétség a megállapításhoz, hogy a magyar köztisztviselő gazdasági helyzete nemcsak abszolúte véve, hanem a többi osztályokhoz való relációjában is óriási süllyedést mutat. Minthogy pedig tény, hogy a gazdasági helyzet az erkölcsi kulturális és politikai állapottal is szerves összeköttetésben áll, következésképp azt is megállapíthatjuk, hogy a magyar tisztviselő politikai, erkölcsi és kulturális értéke is megfelelően alásüllyedt. A munkásság ma már azon a ponton van, hogy a nemzetközi politika irányítását magához ragadja, de ki törődik a tisztviselők politikai véleményével? A munkás a választásokon megvesztegethetetlen, elveihez sziklaszilárdan ragaszkodik, a tisztviselő hivatali presszióval, ígéretekkel könnyen eltéríthető elveitől. A munkás tanul, műveli magát, iskolákba, előadásokra jár, könyveket, újságot olvas; a tisztviselő késő estig robotol, tanulni nincs ideje, könyvre, újságra nincs pénze. A tisztviselőt általában az úgynevezett «középosztály»-hoz tartozónak szokták mondani. Ma már odajutottunk, hogy a tisztviselő nemcsak hogy nem középosztály, hanem a régi alsóosztály nívójánál is sokkal mélyebbre süllyedt, míg ellenben a munkásosztály, amelyik pedig alig néhány esztendő előtt a társadalmi osztályok legalsó rétegét képezte, a legfelsőbb rétegbe verekedte fel magát és küzdelmének nem utolsó eszköze volt az a rúgás, amellyel - akaratlanul - a tisztviselők osztályát az alsó régiókba taszította le, amidőn az áremelkedéseket a folytonos munkabéremeléssel csak fokozta, ahelyett hogy a szervezetben rejlő hatalmi erőt az árak általános leszorítására fordította volna.