Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 16. szám · / · Réti Ödön: Vióra

Réti Ödön: Vióra
Színmű egy felvonásban
Második jelenet.

Vióra, Nucu.

Nucu: Szeretném azt a pettyes lepkét.

Vióra: Majd holnap.

Nucu: Minek ég ez a gyertya?

Vióra: Hát csak ég.

Nucu: Minek ég?

Vióra: Majd megtudod, ha nagy leszel.

Nucu: Én nagy vagyok.

Vióra (leül s a fiút magához vonja): Ha csöndben maradsz, elmesélem neked.

Nucu: Meséljen, anyám.

Vióra: Na jól van, hát ide hallgass... Volt egyszer egy jó ember, meg egy rossz ember, ezek közül az egyik a te apád volt.

Nucu: Az én apám a jó ember volt.

Vióra (izgatottan): Hallgass!... És volt még egy másik ember is, az is jó volt. Ennek a lelki üdvösségére ég ez a gyertya.

Nucu: Ez a gyertya?

Vióra: Mácsán Gligornak hívták ezt a jó embert; ennek a lelki üdvösségéért ég ez a gyertya. Erdőőr volt, mint az apád. Szép fiatal legény volt. Akkor te még nem voltál a világon, mikor ez történt. Akkor jártam jegybe az apáddal... Jegyben jártam?... Dehogy... vagyis aznap volt az esküvőnk. Gyönyörű lakodalom volt. Egy ember, egy kocsi nem maradt otthon, lobogott a sok pántlika, szép fehér ruhában voltam, szép voltam, szombat délutántól vasárnap estig tartott a tánc, egy percre nem hallgatott el a duda meg a klarinét... bolond kedvük volt az embereknek... akkor volt... szombat este... azt mondja az uram: hát Isten veled édes kis feleségem, én most elmegyek az erdőbe, mert engem oda szólít a kötelesség. Merthogy ő volt soron. Éppen úgy, mint máma. Akkor is a vállára vette a puskát és elment... de akkor mégsem ment el, mert oda jött az a jó ember Mácsán Gligor és azt mondta: Ne menj el máma erdőt őrizni Joan, neked máma az esküvőd napja van, maradj te csak szépen a feleségednél, majd elmegyek én helyetted erre az éjszakára. Hát úgy is lett. Még nevettünk, mert azt mondta, majd ha én házasodom, te mész ki helyettem az erdőre... De Mácsán Gligor szegény, sohase házasodott meg. Reggel nem jött vissza, se délben, se este, se másnap, se harmadnap... Egy év múlva találták meg egy szakadékban a holttestét. Nem volt belőle csak a csontja... szép fehér - azt mondják - csak a puskájáról, meg a tüszőjéről ismertek rá az emberek.

Nucu: Hát aztán?

Vióra: Agyonlőtte a rossz ember még azon az éjszakán, mert azt hitte, hogy az apád.

Nucu: Azt hitte?

Vióra: Azt. Ennek éppen ma van hét éve... augusztus tizennégy... azért gyújtottuk a gyertyát, a lelki üdvösségére.

Nucu: Mért lőtte agyon?

Vióra: Mert rossz ember volt.

Nucu: A Zimbrán?

Vióra: Az.

Nucu: Mért volt rossz ember a Zimbrán?

Vióra (indulatosan): Hallgass! (Megbánja hevességét, szelíden.) Na... na... jól van... nézzünk ki hamar az ablakon, nem látjuk-e még az, apádat. (kinyitja az ablakot, kinéz) még nem ért fel. (Sikolt.) Jaj! (Gyorsan becsukja az ablakot, megkapja a fiú kezét, betuszkolja a baloldali ajtón, ráfordítja a, kulcsot. Nyomban nyílik a bejáró ajtó.)