Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 5. szám · / · A politika mögül

Gellért Oszkár: A béke - győztes nélkül
- Wildgrube, Tisza és Wilson. -

A német mezőgazdák szövetségének február 21-i ülésén, tehát ugyanazon a napon, melyen Tisza István, reflektálva Holló interpellációjára, a béke ügyéről néhány szót mondott újra, dr. Wildgrube német birodalmi gyűlési képviselő megtámadta Tiszát két beszéde miatt, melyben a béke ügyét már előbb szóvá tette. A két Tisza-beszéd, mely a német képviselőnek annyira nem tetszett, január 25-én és február 5-én hangzott el. Dr. Wildgrubenak különösen az utóbbi ellen van heves kifogása, főképp azon az alapon, hogy a magyar miniszterelnök öt nappal a korlátlan tengeralattjáró-hadviselés megkezdésének bejelentése után még mindig kész volt béketárgyalásokra és pedig éppen Wilson béketörekvései, tehát a győztes nélküli békeelv elfogadásával. Bizonyos, hogy ha dr. Wildgrube elolvassa a harmadik Tisza-beszédet is, melyet az ő támadásával egyidejűleg mondott el, még hevesebb felfortyanásra lesz oka, mert még ez a harmadik Tisza-beszéd is mindig kész a békére Wilson elvei alapján, holott a szigorított tengeralattjáró-harc óta e beszédig immár nem is öt, hanem huszonegy nap tellett el.

Wilson békeakciójával kapcsolatosan január 24-én Lovászy interpellációjára nyilatkozott első ízben Tisza. Előrebocsátotta, hogy készséggel hajlandók vagyunk a béke fölötti eszmecserét az Egyesült-Államok kormányával továbbfolytatni; ez az eszmecsere azonban a szövetségesekkel egyetértésben kell hogy történjék s így nem akar elébe vágni neki, de annyit máris kijelenthet, hogy közel állunk Wilsonnak ahhoz a fölfogásához: nem lehet jó béke az, melyben a győztes rákényszeríti a maga akaratát a legyőzöttre, melyet tehát az egyik fél megaláztatásnak, elviselhetetlen áldozatnak tekintene s mely fullánkot, bosszúvágyat és keserű gondolatokat ébresztene a legyőzöttben; és teljesen egynek érezzük magunkat Wilsonnak azzal a postulátumával is, mely a nemzetiségi elv érvényesítését úgy értelmezi, hogy minden nép részére meg kell szerezni az élet, az isteni tisztelet, az egyéni és a szociális fejlődés biztosságát.

Ezt a beszédét Wilson békejavaslatainak publikálása utáni napon mondta el Tisza, a másikat pedig egy napra a német-amerikai szakítás után. És ez utóbbi alkalommal azt mondta, hogy a szigorított tengeralattjáró-harc fegyveréhez is csak azért nyúlunk, mert a gyors béke egyik leghatékonyabb eszközének tekintjük, mert általa is közelebb hozhatjuk azt a békét, mely ugyanazon az elvi alapon áll, amit az Egyesült-Államok elnöke hirdet.

Mi, mondta Tisza, a Wilson elnök úr által ajánlott béke álláspontján vagyunk ma is, mely nem akar senkit létfeltételeiben megtámadni, nem akar senkit megalázni és alkalmas a tartós béke alapjainak lerakására is.

Végül, február 21-én, Holló interpellációjára azt feleli, hogy háborúnkat vívni fogjuk tovább és mindenkivel szemben, minden körülmények közt és mindaddig, de egy percig sem tovább, ameddig arra életünk, biztonságunk és létérdekünk megmentésére szükség van s ebben egyetért az egész központi szövetség; nincs abban senki, aki más tendenciákat követne; mert egyik előtt sem lebeg más cél, mint oly tartós béke megteremtése, amely nem jár egyik hadviselő fél megalázásával sem, létfeltételeinek csorbításával sem s amely senkire rá nem kényszeríti a revanche gondolatát. Szóval a győztes nélküli békeprogram; aminek abszolute nem mond ellent az a háborús program, hogy ezt a békét további, szakadatlan győzelmekkel akarjuk elérni.

Már most Wildgrube doktort, aki abban a reményben végezte beszédét, hogy Tisza grófot felelős részről majd ki fogják tanítani, a német birodalmi félhivatalos felvilágosítja arról, hogy Németország szövetségesei teljesen függetlenül intézik politikai elhatározásaikat, mert a szövetséges hatalmak között teljes jogegyenlőség van s egyetlen német politikusnak sincs joga ahhoz, hogy a magyar miniszterelnököt megleckéztesse.

A Norddeutsche Allgemeine Zeitung nyilván túllő a célon, akkor s mikor dr. Wildgrubet fölvilágosítja, akkor is, mikor csak Tisza irányában fejezi ki sajnálkozását. Mert amennyiben Németország szövetségeseinek politikai elhatározásai a háború céljait s a béke feltételeit érintik, független intézkedési jogkörükről már aligha lehet szó, hiszen Tisza is a szövetségesek közti teljes harmóniáról beszélt. S hiszen nem is csak Tiszáról van itten szó - sőt ő talán igazán ártatlan abban, amiben dr. Wildgrube bűnt olvas fejére, - hanem Czerninről is, hogy még magasabbra ne menjünk. És azt dr. Wildgrube is tudhatná, ha figyelmesen olvasta volna el Tisza február 5-i beszédét. A miniszterelnök kifejezetten azzal végezte, hogy nyilatkozatát a dolog természeténél fogva a külügyminiszterrel egyetértően tette meg, vele egyenesen megbeszélte. Dr. Wildgrubenak tehát inkább Czernint kellett volna támadnia s Czernin kitanítását sürgetnie.

De kinek a részéről? Mert Németország kancellárja - igaz, hogy nem öt nappal a szigorított tengeralattjáró-harc bejelentése után, hanem még magán a bejelentés napján - a birodalmi gyűlés nagybizottságában azt mondta, hogy Wilson elnök sark igazságainak legtöbbje teljesen fedi a német célokat is: így a tengerek szabadsága, a nemzetek egyenjogúsága, a balance of power megszüntetése, a nyílt ajtó joga. Föltételezhető, hogy Bethmann Hollweg Wilson e sarkigazságait a diplomáciai szakítás után és miatt sem ejtette el; legújabb beszéde - február 27 - sem vall az ellenkezőjére. Föltételezhető, hogy ő is elfogadja a győztes nélküli béke elvét, mely ellen igazában csak Lloyd-Georgenak van oka tiltakoznia, mert csak Anglia gondolkozhatik úgy, hogy számára a legvesztettebb hadjáratot jelenti a győztes nélküli béke is.

Azzal pedig, hogy a korlátlan tengeralattjáró-háborút magukévá tették azok is, akik előbb ellenezték, még nem váltak dr. Wildgrubekká, Tirpitzistákká és annexionistákká. S hogy a szigorított harc mennyire békeeszköz, az kitűnnék s bizonyára ki is fog tűnni, akkor, mikor a központi hatalmak még e harc közben, e harc első fázisának lezajlása után, békekészségük újabb demonstrálására szánják magukat. A győztes nélküli béke nekünk princípiumunk maradhat akkor is, ha indítványozója is beállna azok közé, akik mindenáron győztes békét akarnak.