Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 1. szám
Ezüst gyapju fellegek,
Lenn a hídon elmegyek,
Mintha látnám magamat,
Gyufaszálat ég alatt.
Megy az árnyék, megy velem
Mint az emlék nesztelen.
Én kopogok? Itt vajon
Vagy a túlsó oldalon?
Kibukik a kancsi hold
Ki a fellegekbe volt.
Lebben s mintha állana
S mintha hátra szállana.
Halál felett ballagok,
Hol vagyok én? Ki vagyok?
A híd végin odaát
Vár valaki, odaállt.
Elkiáltom jaj nekem,
Megszaladok sebesen.
Karjaiba rohanok:
Az aki én, az van ott.
Forró szívvel könnyesen
Én várok ott csöndesen.
Átölelem nyakamat,
Megsiratom magamat.