Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 1. szám

Szép Ernő: ÉJFÉL

Ezüst gyapju fellegek,
Lenn a hídon elmegyek,

Mintha látnám magamat,
Gyufaszálat ég alatt.

Megy az árnyék, megy velem
Mint az emlék nesztelen.

Én kopogok? Itt vajon
Vagy a túlsó oldalon?

Kibukik a kancsi hold
Ki a fellegekbe volt.

Lebben s mintha állana
S mintha hátra szállana.

Halál felett ballagok,
Hol vagyok én? Ki vagyok?

A híd végin odaát
Vár valaki, odaállt.

Elkiáltom jaj nekem,
Megszaladok sebesen.

Karjaiba rohanok:
Az aki én, az van ott.

Forró szívvel könnyesen
Én várok ott csöndesen.

Átölelem nyakamat,
Megsiratom magamat.