Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 21. szám · / · Figyelő

Bálint Aladár: Jávor Pál kiállítása

Forró, szinte lángoló színek, csupa tűz, ragyogás - nyári napsütésben pompázó kert káprázata bódítja el a szemlélőt az első pillanatban, mikor e képek közé lép. A látás, a színekben való tobzódás túláradó öröme lobog e túlfűtött vásznakon, mintha szikrázó ecsettel szórták volna rájuk a festéket.

Jávor Pál szédületes készséggel és tárgyilagossággal jeleníti meg mindazt, amit megfestésre alkalmasnak talál, virtuozitása meglepi még azokat is, akik tárgyi tudását, reprodukáló tehetségét eddig is magasra taksálták. A selyem törékeny fényét, a drágakő forró tüzét, ódon bútor patináját, gobelin hamvas tompaságát, porcellán bágyadtságát, brokát keménységét nem hiszem hogy a most élő magyar piktorok közül valaki nagyobb realizmussal tudná megközelíteni, mint ő. Dúskál bennük, valóságos szerelmese a matériának. Nagy szeretettel foglalkozik az élettelen tárgyak megfestésével, javaerejét azokra fordítja, minden részlet érdekli, kilesi titkukat, egy-egy csendélet (a képei tanúsága szerint), nála a feladat olyan fokozatát jelenti, mint ami a piktúra fénykorában valamelyik freskókompozíció lehetett.

Az anyagnak a csendélethez alkalmazkodó értékelése annyira elhatalmasodott felette, hogy amikor eleven emberi test kerül elébe, olykor azt is színes, tetszetős de merev matériává életteleníti. Mintha a háborús konjunktúra filozófiája, az emberi élet értékét kisebbítő és minden holmi, minden portéka értékét mérhetetlenül felfokozó tendencia lenne képeibe beleágyazva.

Az emberi test megformálásánál megelégszik a Benczúr iskola tanulságaival, azokat alkalmazza és amikor ez irányban eljut a teljesítőképességének felső határáig, nem jut tovább, mint ahova a divatos angol festők, a párizsi szalon konzervatív mesterei eljutottak. És ami Jávor Pálnál meglepő, még technikai hibák is találhatók az aktjain.

Kettős női arcképével észrevehető módon a velencei reneszánsz mesterek szellemét igyekszik megközelíteni. Stílusérzés, az ősök intencióinak tökéletes megértése nélkül minden ilyen kísérlet balul üt ki. Tiszta, teljes alázatossággal kellett volna közeledni e halhatatlan mesterekhez, lelkük titkai csak sok küszködésen, vérző gyötrődésen keresztülvergődött egész ember előtt nyiladoznak meg. Pompa, fény, káprázat, mesterségbeli tudás ragyogtatása törékeny kulcs ez örök értékek zárai számára.

Több érzéssel, fogékonyabb lélekkel talán eléri Jávor Pál is a művészet felső lépcsőfokait. Akkora tudással és kifejező képességgel, mint az övé, kell hogy elérje.