Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 15. szám

Szép Ernő: Mint a hangafa a pusztában

Mint a hangafa a pusztában
Olyan leszel te,
A szép idő elmúlt teróllad,
Lármát hallasz s hozzád nem szólnak.

Bohók danolva citerával
Feléd bokáznak,
Elhallgatnak ha odaérnek,
Csúnyán néznek rád és kitérnek.

Jaj szép leányok kergetőznek
Édes sikollyal,
Kis csecsök reszket, sok szalagnak
Nézhedd lengését, elszaladnak.

Majd kérdezed mikor tavasz lesz:
A tavasz hol van?
Óbégatsz és zokognál nagyba,
De könnyeid be lesznek fagyva.

Elpusztúl a virág a földről,
Madár elbúvik,
Mindenütt gyász rongy csüng az égen,
Bádog nap pislog közepében.

Horpadt hold kél mosolylyal néked,
Denevér símít,
Szürke eső csókolja orcád,
Szétnézel, szürke mind az ország.

Mint a hangafa a pusztában
Olyan leszel te,
Kihez a szél jár késő este
Hogy leveleit hessegesse.

Kinek levele elszáll nyáron,
Szerteszéjjel száll,
Ki rázza fejét zúgó szélben
Keserűen, sötét éjfélen.